Régi paradoxona a magyar politikának: az igazán gyűlölettel teli, magukat viccesen demokratáknak hívók (lásd még a másik oldalról: „Béke”-menet, nyugdíjak „megmentése”) egyszerre hordják el mindenféle gazembernek az ellenzék más szereplőit, hogy ugyanekkor a legszorosabb, önfeladó összefogósdira kiabálják fel őket. Az elmúlt hetek artikulálatlan üvöltése is erről szólt – de most elmondom, miért örülök ennek, és miért lehet pozitív végkicsengése a legújabb őrjöngésüknek.

Kezdődött azzal, hogy a magyar politikai élet benkelacibácsija, az MSZP megint hozta a formáját. Bár tavaly nyáron jól odaégette a Botkáját, fél év elteltével mégis föltálalná. Kapargatja az elszenesedett részeket. Lacipecsenye. Kiderült, hogy nincs más a hűtőben. A többinek lejárt a szavatossága, átcsomagolva, kiforralva, sok ecettel se jó. Arra persze nincs válaszunk, hogy a tavaly június óta tartó totojázáshoz minek kellett kirúgni az előző elnököt, hiszen ennyire Tóbiás is tudott volna produkálni... Oké, a pompás Hiller-interjúk a kormány propagandalapjaiban talán nem lennének. Vagy de.

Egy biztos: a madárlátta Botka újrahasznosítása hihetetlen felzúdulást okozott a „demokraták” körében – és ez hasznos düh. Szeretném, ha még magasabbra csapnának az indulatok. Annál jobbat ma nem lehet tenni egy ellenzéki párttal, mint amikor az összefogósdi tálibok fatvát mondanak rá, kiátkozzák a Másodjára Biztosan Sokkal Jobb Lesz Összefogásból.

Az első ilyen esélyt egyébként Fodor Gábor kapta meg. A legjobb ajánlólevél lett volna a bizonytalan szavazók megszólításához, hogy maga Gyurcsány Ferenc nem akart vele összefogni – ezért is szomorú, hogy önálló liberális párt építése helyett az MLP elnöke már megint összefogós felhívásokkal jelentkezik. Mehet majd szépen a P mellé, ami a Magyarország Legnaivabb Pártja Lovagkereszt birtokosa: még mindig nem vették észre, hogy az általuk (de miért?) kezdeményezett összefogós tárgyalások épp meghaltak.

Ami fontos, hogy az összefogósdival megmérgezett, kommentelő-betelefonáló, hangos kisebbség rögvest elkezdett üvölteni: hogy képzelik a szocik Botka jelölését? Micsoda pofátlanság: a legnagyobb ellenzéki párt azt meri állítani, hogy talált a soraiban 1 db olyan embert, aki szerinte alkalmas lenne az ország irányítására! Hisz a legfontosabb politikusi posztot egy nem-politikusnak kéne betöltenie! Ne az orvos gyógyítson, ne az autószerelő nézzen a motorháztető alá, a pártok pedig adják oda (pardon?) a szavazóikat olyan embereknek, akik még soha nem győztek meg semmilyen politizáló közösséget saját alkalmasságukról.

Ez az üvöltés hasznos is lehet, ha eléri a fortissimo tetejét, megadva az MSZP-nek a Fodor-kártyát: nincs velük összefogás. Botka jelölésére különösen érzékenyen reagált a DK, hiszen a hivatalosan deklarált „nekünk minden megoldás jó, nem az összefogás technikai részletei, hanem a tartalmi ügyek a fontosak” stratégiájuk csak addig él, amíg 5% fölött vannak, és az aktív szoci szavazók elszívása sikeres. Botka viszont jó eséllyel meg tudná állítani pártja szavazóinak DK felé történő áramlását, sőt, párat vissza is fordíthat az úton, ha képes Orbán kihívójaként megjelenni.

Ugyanakkor a DK-ban Botkát ütve sem tolhatják túl az összefogósdit, nem hozhatják vissza hirtelen a 2013-as taktikájukat, hisz ekkor az eddig összekapart szavazóikat mégis be kéne dobni a közösbe, és abból nehezebben lesz Gyurcsány-frakció.

Fentiek azonban még mindig ugyanannak a gittnek a rágicsálását jelentik, amin 2012 nyammog az ellenzék. Az összefogva vagy külön kérdés megválaszolása után talán elkezdhető lenne a munka. Ismert a véleményem az összefogósdiról, de azt is többször elmondtam: még az is jobb lenne, ha Gyurcsány visszatalálna eredeti javaslatához a mindent beolvasztó Egyesült Demokrata Pártról (melyben akkor is egyesülnie kell szerinte a többieknek, „ha prüszkölnek is tőle”). Teremtsünk tiszta helyzetet! Holnap írják ki minden ellenzéki pártban a jogutódlással történő megszüntetésről szóló kongresszust, és olvadjanak be a Csalamádé Demokrata Néppártba. Nem azért, mert szerintem úgy nyerni tudnának – csak onnantól nem hivatkozhatnának arra, hogy azért nem foglalkoznak a politika lényegi elemeivel, mert még az összefogósdi meg előválasztós tárgyalások foglalják le őket.

*

A valódi politikai tartalom ugyanis továbbra sem felőlük jön. Ezért is reagálnak  hisztisen, mikor mások alakító erővel szállnak be a versenybe. A Momentum népszavazási kezdeményezése ilyen ügy. Szerettem volna egy részletes cikket írni arról, hogy a mozgalmat képviselő fiatalok nyilatkozataiból, lépéseiből mi rajzolódik ki, mit kéne máshogy, mit végiggondoltabban, mi szimpatikus és mi tévedés – de ez a cikk nem ma fog megszületni.

Mire ugyanis nekikezdtem, a tegnap még botkázók, az összefogósdi hangoskodók, és (!) az MSZP kamarakórusa rég látott egyetértésben fordult rá a Momentumra, őket gyalázni. Ehhez jött a DK feldobott, majd visszavont népszavazás-hekkelési próbálkozása, ami szépen beleillik abba az általános attitűdbe, hogy az ellenzéki pártok szerint ezek a „nyikhajok” egyfelől legyenek hálásak, hogy segítenek nekik a pártok, másfelől meg e pártok „véletlenül” mind úgy tesznek, mintha ez az ő kampányuk lenne. Jól van, gyerekem, segítek megenni a fagyidat, mondta a jólelkű párttitkár, és aztán elzavarta a huligánokat a borbélyhoz.

Megy a hiszti, mert őket is bírálni merték a fiatalok, meg (és ez különösen visszatetsző) egy jó kis apákfiúkozás. Csurka István haló poraiban is felröhög. Mintha legalábbis ki lehetne tenni a kirakatba, amit a kormány ÉS az ellenzék az elmúlt években művelt. Igen, van releváns különbség a két csapat károkozása között, ezért is gyűjt a kormány, ismétlem, a kormány kezdeményezése ellen aláírást a Momentum. No de nézzünk végig a most üvöltő ellenzéki pártokon, és aztán mondjuk, hogy őket nem érheti kritika. Sőt, e pártok egymásra sokkal durvább dolgokat köpnek már évek óta!

Tényleg a Momentum kétmondatos kritikája sért titeket, nem az, amit egymásról hosszú évek óta írattok névtelen és becstelen megmondóembereitekkel? Kedves szocik, nem kaptatok még a múlt héten is sokkal durvább gyalázkodást Botka miatt, azoktól, akikkel ma kórusban üvöltötök a Momentumra? Az oké? Francokat, csak a DK-tól féltek, a Momentum meg könnyű ellenfél. Gyurcsánytól féltek, az összefogósdi közszereplőktől meg a betelefonálóktól féltek, ott mindig meghátráltok szemlesütve, persze, hát mi vagyunk a nagyobbak, de nem kérünk semmit, nem merünk semmit, félreállunk.

Pedig ebből így soha nem lesz újra erős baloldal Magyarországon. Sőt, vállalom: a politikai közösségek újjáépítését szerintem kifejezetten nehezíti, amikor Heller Ágnes bemegy a tévébe elmesélni, hogyan kéne összefogni. Hogy eltöpreng a Jobbikkal való összeboruláson. Hogy mindegy, mit gondolnak a pártok, akkor is alakuljon meg a Hazafias Népfront. Sőt: rettenetesen unom már, hogy a „liberális értelmiség”, mint kategória vagy címke, a nyilvánosságban egyre inkább olyanok hitbizománya, akik épp csak a liberalizmust, és a gondolkodó, értelmiségi attitűdöt nem hajlandóak gyakorolni, ha politikára terelődik a szó. Holott ma csak azok dolgoznak a baloldal és a liberalizmus újjászervezésén, akik e célra dedikált, önálló politikai közösségeket, pártokat építenek.

Mégis, milyen baloldal alapulhat újbalos egyenlőségpártiak és privatizációs milliárdosok összetrutymákolásán, és kik/hányan szavaznának oda? Milyen liberalizmus emelkedik fel exjogvédők és exgárdisták összefogósdi fundamentumán? Nem vonulhatnak egyazon kormány támogatói a Meleg Méltóság napján a barikád mindkét oldalán – az egyik az elfogadásért tüntetve, a másik meg karlengetve, buzizva, dobálózva! Nem lehet tagja egyazon politikai közösségnek az, aki kiviszi a roma kisdiákot az integrált iskolából, és az, aki visszavinné. Sem választást nyerni, sem kormányozni nem lehet olyan bázison, ahol egyesek nyalni, mások szétrúgni szeretnék Putyin ülepét. Még a matek sem stimmel, mert ezekre együtt sokkal kevesebb szavazat jönne, mint külön-külön.

Vegyük észre: a magyar politikai térképen a jobboldalinak és a baloldalinak mondott térfél sem takarható le egy-egy tenyérrel. Soha nem volt, és hamar nem is lesz képes egyetlen párt begyűjteni a legfontosabb törésvonaltól bármerre eső térfél szavazóit. A Fidesz mellett virít a Jobbik, az MSZP és a DK mellett a kispártok sora, de ami még fontosabb, a kormánykritikus, de ellenzéki pártot sem választó polgárok. A Momentum vagy a mérhető támogatottsággal bíró kétfarkúak utóbbi tömegből szerezhetik szavazóikat – és a függetlenségét frissen deklarált Együttnek is erre vezethet az útja  (mely út első lépése, hogy nem kamuztok tovább arról, hogy nem liberálisok, hanem valami homályos, köztes izék vagytok... szabadelvű, hagyjál már, tejet akarsz, vagy „reggeli italt”?).

Magyarországnak szüksége van erős, független, tisztességes baloldali és liberális pártokra. Ha az MSZP tíz év folyamatos meghunyászkodás után kész erőt mutatni, a saját szavazóiért, önállóan elindulni, akkor megkapja az esélyt arra, hogy idővel belőle legyen a baloldali néppárt. Ha Juhászék következetesen dolgoznak, akkor az Együttnek reális esélye lehet egy önálló frakciót érő választási szereplésre. Amíg Gyurcsány személye is tud ennyit, addig a DK is önálló bejutó. A P meg vagy megrázza magát, vagy elviszik a szavazóit mások... mondok is egy motivációs elemet, kedves Szabó Tímea és Karácsony Gergely: minél tovább hülyéskedtek az összefogósdival, annál több potenciális szavazótok megy az LMP-hez. Konkrétan és közvetlenül Schiffer András sikeréért dolgoztok az összefogást erőltetve.

A jelenlegi „demokrata” üvöltés eredője egy: mindig akkor kezdődik az őrjöngés, ha felbukkan valaki, aki többet és mást akar, mint a bokrosi „ne fanyalogj, szavazz ránk, ha nem is tudjuk, mit csinálnánk kormányon” összefogósdi kizsarolása. De ez az üvöltés hasznos lehet, ha a címzettjeit kellően messze löki az üvöltőktől. Ekkor lehetnek újra valódi, önálló pártjaink, összességében sokkal több szavazóval, mint amit egy össszefogósdi hozhat.

Orbánt egy ellen-Fidesz a közeli jövőben nem tudja legyőzni. Egy baloldali MSZP, egy liberális Együtt, egy újbaloldali Párbeszéd és az új szereplők viszont összességében igen. De ehhez most az kell, hogy a „demokraták” szétüvöltsék őket, és végre a saját szavazóikhoz szólhassanak. Szóval: hajrá, „demokraták”! HANGOSABBAN!!!