A bolíviai rendőrfőnök csütörtökön jelentette be, hogy két magyart és egy bolíviait lelőttek az Evo Morales bolíviai elnök ellen tervezett merénylet felszámolása közben. A Caracasban tartózkodó Evo Morales elnök maga úgy számolt be az esetről, hogy még előző nap adott utasítást a külföldi zsoldosok és bűntársaik letartóztatására, és csütörtökön kapta azt a tájékoztatást, hogy Santa Cruz városban, egy szállóban félórás lövöldözés volt. A tűzharcban három ember meghalt, további kettőt letartóztattak. Egyébként egyes forrásokból úgy tudni, a lelőtt férfiaknál nem volt fegyver (ez a felvételeken sem látszik), így megkérdőjelezhető az is, volt-e egyáltalán bármilyen tűzharc. Evo Morales azt mondta, hogy az összeesküvők ő életére törtek, valamint az alelnököt és egy minisztert akartak meggyilkolni.

A bolíviai Santa Cruzban megjelenő El Deber című újság pénteki információi szerint a rendőrök a helyi Las Américas szállodában végrehajtott művelet során lőtték le Eduardo Rózsa Florest, Magyarosi Árpádot és Michael Martin Dwyert - Eduardo Rózsa-Flores halálát itthon maradt barátai már péntek kora reggel megerősítették a hvg.hu-nak. A csütörtökön hajnalban lezajlott akció során őrizetbe vették Mario Tadicot és Toaso (?) Elődöt, utóbbi valóban Tóásó Előd. Ő és Magyarosi a hatóság közlése szerint magyar állampolgár, Dwyer ír, míg Rózsa és Tadic bolíviai.

Kalandos élet

„(Rózsa-Florest) előbb Bolíviában, majd Chilében francia jezsuiták oktattak, és aki 1975-ben Pestre érkezve hamarosan a katonai főiskolán készült kalandos bevetésekre. Nem sokáig: „nem tudtam elviselni a hadsereg hülyeségeit békeidőben”. Ám a válás elég lassú, „elküldtek Minszkbe, a szovjet kémelhárítás iskolájába, ahol még a gyomrom is kilyukadt”. (...) Közben a legfelső politikai szinten tolmácsol: „Kádár Jánosnak fordítottam a legtöbbször. Talán sokan megharagszanak, de nekem ő ma is csak az Öreg, aki munka közben nemegyszer mondta: most álljunk le egy kicsit, hadd egyen a kölyök.” (...) Már a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapító tagja, amikor 1991 júniusában tudósítóként Zágrábba érkezik, ahol puskára cseréli a tollat, és a maga szervezte Első Nemzetközi Egység parancsnoka lesz. 1993-ban ezredesként kapja meg az obsitot. 1998-tól a Kapu folyóirat rovatvezetője, és ugyane minőségben a magát anticionistának valló Leleplező című periodikumnak is dolgozik. (Részlet a HVG Portré rovatából, 2002. február 16.)

Az egyik áldozat Eduardo Rózsa-Flores, aki hónapok óta Bolíviában tartózkodott, előtte Iránban volt, a hvg.hu úgy tudja, a férfi az iráni követséggel is jó kapcsolatokat ápolt. A másik lelőtt merénylő egy Erdélyből származó magyar. Az elfogott magyart, úgy tudjuk, megkínozták a bolíviai hatóságok.

A barátai által csak "Edunak" hívott Rózsa-Flores muszlim vallású, a Magyar Iszlám Közösség tagja volt. "Edut 1993 óta, a horvát háborúból ismerem, az ottani magyaroknak szállítottam segélyeket annak idején. 2003-ban lett muszlim, a második iraki missziónk alatt, ahová elkísért minket. Volt velem Szudánban is, nagyon sokat dolgozott. Tisztességes, becsületes embernek ismertem meg. Aki azt állítja, hogy terrorista, hazudik. Nem merénylet közben lőtték le, hanem szállodai szobában, alsógatyába, hátulról, ráadásul egy diktatúrában. Mindez sokat elárul" - nyilatkozta az eset kapcsán a hvg.hu-nak Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke, aki azt tervezi, közösségével gyásszertartást tartanak barátja emlékére.  A másik magyar áldozat, Magyarosi Árpád is muszlim vallású volt.

Úgy tudjuk, Rózsa-Flores régóta a hatóságok látókörében volt (információnk szerint több külföldi titkosszolgálat is figyelte), a köztelevízió 2006-os ostroma után pedig a rendőrség is kihallgatta. Kapcsolatban állt Toroczkai László szélsőjobboldali vezetővel, 1999-ben például segített neki egy tiszavirágéletű délvidéki "gerillaszervezet" megszervezésében. (De más politikussal is jó kapcsolatot ápolt.) Információnk szerint Rózsa-Flores a hírhedt terrorista, a Magyarországon is hosszú ideig tartózkodó Carlos Illich Ramirez Sanchez tolmácsa volt egy időben, de ezt ő rendszerint tagadta. Zavaros ügyei mindenesetre szép számmal akadtak. Mielőtt pár hónapja Dél-Amerikába utazott, egy közvetítőn keresztül újságíróknál "házalt": azt állította, ismeri Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének hátterét, és hajlandó is azt elárulni, bizonyos pénzösszegért cserébe.  

Ami a bolíviai esetet illeti, a Külügyminisztérium három szálon kezdte meg az információgyűjtést: a venezuelai magyar diplomáciai képviselő, a bolíviai tiszteletbeli konzul és az Argentínában dolgozó konzul is próbálja kideríteni, hogy mi történt - mondta Szelestey Lajos. A bolíviai hatóságok hivatalosan még nem tájékoztatták a magyar felet és magánszemélyek sem jelentkeztek a külügyminisztériumnál az ügyben - emelte ki a szóvivő.

"Edu" vagy másik becenevén "Chico" az ELTE utolsó KISZ-titkára is volt, munkásőrként tevékenykedett, részt vett a délszláv háborúban, szélsőbalos szervezkedésben, és az utóbbi időben közel került a nemzetközi muszlim szerveződésekhez is. Tevékenységét nem csak a magyar, de információnk szerint a brit titkosszolgálat is nyomon kísérte. Rózsa-Floresről Fekete Ibolya és Kepes András is filmet készített.

Rózsa-Flores Eduardo 1960. március 31-én született a bolíviai Santa Cruz-ban. Apja, Rózsa György festőművész, egyetemi tanár 1948-ban hagyta el Magyarországot. Anyja, Nelly Flores Arias spanyol származású tanár. Rózsa-Flores 1972-ig Bolíviában, majd 1973 végéig Chilében folytatja tanulmányait, a Pinochet-féle katonai hatalomátvétel után a család útja Svédországba vezet, ahol 1973-75 között politikai menekültként élnek.

1975-ben apja a hazatelepülés mellett döntött, a család Magyarországra költözött. Flores a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett 1979-ben, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára jelentkezett. Három évvel később a leszerelését kéri, és 1984-ben a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára felvételizett; 1989-ben szerzett diplomát.

1984-től különböző külföldi hírügynökségek tudósítójaként dolgozott, 1988-tól a La Vanguardia spanyol napilapnak is, amelynek különleges tudósítójaként 1991 júniusában az akkori Jugoszláviába, Horvátország fővárosába, Zágrábba érkezett. A La Vanguardia mellett folyamatosan tudósított a BBC World Service brit rádióadó spanyol nyelvű adásainak is. 1991. augusztus 28-án Eszéken első külföldi önkéntesként jelentkezett a Horvát Nemzeti Gárda soraiba. Részt vesz Szentlászló védelmében és a szeptemberi eszéki csatákban, majd szeptember végén újra Szentlászlóba küldték, ahol megszervezte az Első Nemzetközi Egységet (PIV). Vukovár is állomása Flores frontszolgálatának. Egységét Szentlászló evakuálása és eleste után Eszékre helyezik vissza, ahol a front különböző szektoraiban harcolt 1992 nyarának végéig.

Magyarok a balkáni háborúban

Közben Flores az akkor már a Különleges Erők parancsnokaként megkapta a horvát állampolgárságot, és Franjo Tudjman horvát elnök őrnaggyá léptette elő. 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. Fronttevékenysége alatt háromszor sebesült meg. Rózsa-Floresnek 1994-től hét verseskötete jelent meg Magyarországon. A Kapu című radikális-szélsőjobbos szellemű folyóiratot évekig szerkesztette, csakúgy, mint a legutóbbi időkig a Jobbik.net hírportált.