Csingtaótól a XVI. kerületig: a Cui család vasárnapi ebédjén jártunk
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
Röpke két év alatt megnégyszereződött az EU-n kívülről érkezett, Magyarországon legálisan munkát vállaló emberek száma. Ez sehogyan sem illeszkedik a kormányzati kommunikációhoz, ezért az adatokat éppúgy rejtegetik, mint a vállalkozók a tömegszállásokra zsúfolt vendégmunkásokat.
Valamirevaló munkaerő-kölcsönző cég ma már nem teheti meg Magyarországon, hogy ne legyen kapcsolatban Mongólia budapesti nagykövetségével, ne legyen összeköttetése vietnámi munkaerő-közvetítőkkel, vagy ne tudja, hogyan kell Indiában álláshirdetést feladni.
„Most már nekem is utána kell néznem, miért jobbak a mongolok és a vietnámiak”
– morfondírozik beszélgetés közben a Balaton Jobot működtető Horváth Tamás, akinek ez már az ötödik szezonja, amikor a nyári hónapokban éjt nappallá téve pultosokra, konyhai kisegítőkre és szobalányokra vadászik a tóparti munkaadók számára. Amikor pár éve elindult az ukrajnai és a szerbiai toborzás, „arra a hajóra is felült”, és látja, hogy a dolog működik.
„Szeretek kimenni Kárpátaljára toborozni” – magyarázza a sikert. Az ottaniak iskolázottabbak, megbízhatóbbak, dolgosabbak. Csakhogy az ő számuk is véges, különösen a magyar ajkúaké, ráadásul könnyebben ruccannak haza vagy éppen Nyugat-Európába, mint azok, akiknek az otthonukig több ezer kilométert kell megtenniük.

Varga Mihály kénye-kedve szerint
A pénzügyminisztert kell meggyőzniük a munkaerőhiánytól szenvedő magyar cégeknek, hiszen az ő kezében van a döntés, hogy hány engedélyt adhat ki az illetékes hivatal az unión kívülről érkezőknek. A harmadik országból jöttek számát Varga Mihály évről évre maximálja. Az idei keret 57 ezres, kétezerrel magasabb, mint a 2018-ra megszabott célszám. Abban nincs feltétlenül ellentmondás, hogy tavaly a vendégmunkások száma meghaladta a 60 ezret, mivel nem feltétlenül tartózkodnak egy időben mindannyian az országban.
A bizonytalanságnak az az oka, hogy a kormány egyre inkább rejtegeti a pontos adatokat. Szakítottak például az eddigi gyakorlattal, már nem közlik havonta az idegenek számát, nehogy a hivatalosan sulykolt bevándorlásellenesség ellentmondásba keveredjen a mindennapok valóságával. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat még a tavalyi, egész évre vonatkozó elemzését sem adta ki. Így, a 2017-es adatok alapján, csak hozzávetőlegesen lehet bizonyos trendeket felvázolni.
Az látszik, hogy különösen a Távol-Keletről, Mongóliából és Vietnámból érkező dolgozók szaporodtak meg. Immár több olyan gyár vagy agrárgazdaság működik Magyarországon, amely több tízes vagy akár százas csoportokban alkalmaz mongolokat vagy éppen indiaiakat
Tiszaújvárosban pedig már épül az a konténerváros, amely legalább kétezer külföldit fogad majd be. Ők építik a Mol új üzemét, az első brigádok már a nyáron megérkeznek. A projekt ismerői úgy tudják, többségük Törökországból jön, de a foglalkoztatásért felelős pénzügyminisztériumi államtitkár ezt nem volt hajlandó elismerni. Állítása szerint a külföldiek elsősorban az Európai Unió tagállamaiból érkeznek. Toborzásuk módszerére a hazai munkaerő-kölcsönzők is kíváncsiak lesznek.


Van az a pénz? Nincs az a pénz!
A romániai vagy szlovákiai munkások számára egyre kevésbé versenyképes a magyar bér, nem is beszélve a nyugatabbra lakókról. A foglalkoztatók szerint ugyanakkor a harmadik országbeli kollégák sem olcsóbbak, mert esetükben az utaztatással, a szállás- és tolmácsköltséggel együtt hasonló végösszeg jön ki, mint a hazai munkaerő ára. A nem uniós országszomszédokból, vagyis Ukrajnából és Szerbiából már most is sok ezren dolgoznak Magyarországon, többségük azonban nem jelenik meg ezekben a statisztikákban.
Ha ugyanis a Pénzügyminisztérium által meghatározott, jelenleg 37 hiányszakmában (például betanított munkásként, szakácsként vagy informatikusként) helyezkednek el, akkor nem kell külön engedély a foglalkoztatásukhoz. A csábítás különösen Ukrajnában nagy: egy tanár ott nagyjából 35–40 ezer forintnak megfelelő hrivnyát keres, míg itt, a gyártósor mellett, 260 ezer forint is összejön. A Szerbiából érkezők ugyanakkor csak duplázni tudják a fizetésüket.
A magyar munkaerőpiac új felfedezettjei a szorgalmasnak és kis igényűnek tartott ázsiaiak, akik viszont bőrszínük alapján könnyen válhatnak a migránsellenes hangulat áldozataivá. És válnak is. Az még a legkevesebb, hogy a mongolokat a hátuk mögött csíkszeműeknek hívják. Vagy hogy annak a Miskolc környéki tehenészetnek a tulajdonosa, amely egy éve az elsők között állított munkába indiaiakat, most már megszólalni sem hajlandó a témában, annyi támadás érte. A nyugati határszélen mindennaposak a torzsalkodások, amelyeket a munkásszállások környékén okoznak az esetenként randalírozó vendégek.
A hr-esek azt mondják, az a cég, amelyik elmulasztja menedzselni az eltérő vallású, kulturális hátterű dolgozók integrálását, belebukhat ebbe a kalandba.
Rabszolga-kereskedelemnek titulálta az egyik mosonmagyaróvári szálló igazgatója a HVG-nek azt, amilyen körülmények között a vendégmunkások találják magukat az országban. A külföldiek elszállásolása csakugyan nem túl baráti, de ugyanezzel kell számolniuk a Kelet-Magyarországról verbuváltaknak is. Három-négy ágyas vagy még zsúfoltabb szobákban laknak, az Alföldön pedig egy gazda a meggyszedésre toborzott romániai romáknak egy elhagyott konzervgyár öltőzőjében adott helyet, gyerekestül, civilizálatlan környezetben – meséli a Jobb Nagykőrösért Egyesület alapítója, Ábrahám Tibor.

Nem illenek a kormány plakátjaihoz
Egy nyugat-magyarországi autóipari beszállító február óta foglalkoztat ötven mongolt, még szabadidős programokat is szerveznek számukra, éppen azért, hogy ne legyen alkalmuk kirúgni a hámból. A cég munkatársa a HVG-nek hangsúlyozta, hogy a mongolok nagyon beváltak: gyorsan tanulnak, jó a kézügyességük, és nem olyan könnyen állnak tovább, mint a magyarok vagy a szerbek, a felvett ötven közül mindössze hárman mondtak fel február óta. Mindezt persze szigorúan név nélkül árulja el, mert akkurátusan betartják a jogszabályokat, a közhangulat megfúrhatja az üzleti megoldást. Hiszen a csapból is az folyik, hogy nem akarunk bevándorlók országává válni.
A miniszterelnök ez év elején tartott sajtótájékoztatóján azt is kifejtette, hogy fel kell adni az újabb és újabb emberek munkába állásától remélt fejlődés illúzióját. „Elfogytunk” – állapította meg Orbán, és hozzátette, hogy
vendégmunkásokat sem akar Magyarországon látni, helyette a meglévő lélekszámra építene olyan gazdaságot, amely „Európa élvonalához tartozó életminőséget biztosít”.
Bár a választók akár Orbánra is haragudhatnának, amiért anyagi körülményeik messze elmaradnak az uniós átlagtól, a miniszterelnök annyit elért, hogy a népharag az idegenek ellen forduljon. A szombathelyi ellenzék néhány hete éppen ezzel csalta csapdába az önkormányzat fideszes többségét. A kormánypártiak ugyanis addig migránsoztak az elvándorlással és a munkaerőhiánnyal fokozottan szembesülő megyeszékhelyen, hogy az ellenzék megelégelte, és azt mondta: rendben, állítsunk fel migrációs bizottságot.

A feladat az lett volna – meséli Horváth Attila képviselő –, hogy vizsgálják meg, hány migráns él Szombathelyen, az ott dolgozó külföldieket is beleértve. Ennek még lett is volna értelme, hiszen miért ne legyenek tisztában a társadalmi folyamatokkal vagy azzal, hogy milyen munkaerőre lenne szükség a városban. A Fidesz nem tudta megakadályozni, hogy a testület felálljon, a kormánypárti elnök viszont azóta sem hívta össze a bizottság ülését. A migránsozás azonban elcsitult.
Más kérdés, hogy a szombathelyiek félig már Ausztriában élnek. Egymás között is euróban fizetnek, a felnőttek Ausztriában dolgoznak, gyerekeik pedig az Ady téren reggel 7-kor felszállnak az osztrák iskolabuszra, délután oda érnek vissza, és már csak az a kérdés számukra, hogy melyik egyetemen tanuljanak tovább: a grazin vagy a bécsin. Akármelyiket választják, olcsóbb, mint ha Budapestre mennének (a magyarok hazacsábításáról szóló kormányzati terveket ebben az írásunkban értékeljük).

Majd a robot megoldást jelent
Betanított külföldi munkással tehát már sikeresen bővítették a kínálatot, a szakképzettekről azonban nehezebb gondoskodni. A munkaerő-közvetítők és -kölcsönzők egyöntetű tapasztalata, hogy ha jönnek is mesteremberek és mérnökök a Kárpátaljáról vagy a Vajdaságból, netán Indiából, ők többnyire csak ugródeszkának tekintik Magyarországot.
Az egyetemi végzettségűeket százasával foglalkoztató szolgáltatóközpontok tapasztalata szerint az öt év a vízválasztó. Aki ennél régebben van Magyarországon, az jellemzően már letelepedett, családot alapított, a többiek bármelyik pillanatban felállhatnak.
A munkaerőhiány azonban könnyen lehet, hogy magától is mérséklődik. Bár a KSH legfrissebb adatai szerint az ipari termelés mértéke májusban még 8,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a feldolgozóipar több területén is lassulást tapasztaltak a munkaerőpiac szereplői. A Vasasszakszervezet kötelékében például április utolsó napjáról május első napjára kétezer fővel csökkent a kölcsönzött kollégák száma.

László Zoltán alelnök a 2008-as válság előjeleihez hasonlította a történteket: először csak létszámstopot rendeltek el, nem töltötték fel a megüresedett pozíciókat, azután lemondták a kölcsönzött munkavállalókat. De nem feltétlenül a külföldieket, amit a helyiek igencsak sérelmeztek. Tapasztalatai szerint kivárás van a gépgyártás, az autóipar és a fémfeldolgozás területén is. Az autóiparban először a dízelbotrányok fékezték a termelést, majd az a bizonytalanság, hogy mi lesz a belső égésű motorokkal, milyen ütemben kell áttérni az elektromos járművek gyártására. A Brexit és a Trump-féle kereskedelmi háború viszont több ágazatot is érint.
Ráadásul kezd beérni az a technológiai fejlődés, amelyet a munkaerőhiány katalizált.A vízpumpákat gyártó japán Nidec Nógrád megyei üzemében például tavalyelőtt még 450 ember dolgozott, most pedig már csak 90. A munka dandárját 51 robot végzi helyettük. Velük nem kell tolmáccsal a hivatalokba rohangálni a biometrikus ujjlenyomatok leadásáért.
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
Szombaton a volt MTV-s hírigazgató döntő szettet vívott Szabó Stein Imrével szemben, de 6-1 arányban az ő pályázatát találták jobbnak.