Ha Magyarországra jössz, könyörgünk, vedd át a magyarok munkáját!
7 perc
2019.07.12. 05:00
Röpke két év alatt megnégyszereződött az EU-n kívülről érkezett, Magyarországon legálisan munkát vállaló emberek száma. Ez sehogyan sem illeszkedik a kormányzati kommunikációhoz, ezért az adatokat éppúgy rejtegetik, mint a vállalkozók a tömegszállásokra zsúfolt vendégmunkásokat.
Valamirevaló munkaerő-kölcsönző cég ma már nem teheti meg Magyarországon, hogy ne legyen kapcsolatban Mongólia budapesti nagykövetségével, ne legyen összeköttetése vietnámi munkaerő-közvetítőkkel, vagy ne tudja, hogyan kell Indiában álláshirdetést feladni.
„Most már nekem is utána kell néznem, miért jobbak a mongolok és a vietnámiak”
– morfondírozik beszélgetés közben a Balaton Jobot működtető Horváth Tamás, akinek ez már az ötödik szezonja, amikor a nyári hónapokban éjt nappallá téve pultosokra, konyhai kisegítőkre és szobalányokra vadászik a tóparti munkaadók számára. Amikor pár éve elindult az ukrajnai és a szerbiai toborzás, „arra a hajóra is felült”, és látja, hogy a dolog működik.
„Szeretek kimenni Kárpátaljára toborozni” – magyarázza a sikert. Az ottaniak iskolázottabbak, megbízhatóbbak, dolgosabbak. Csakhogy az ő számuk is véges, különösen a magyar ajkúaké, ráadásul könnyebben ruccannak haza vagy éppen Nyugat-Európába, mint azok, akiknek az otthonukig több ezer kilométert kell megtenniük.
Varga Mihály kénye-kedve szerint
A pénzügyminisztert kell meggyőzniük a munkaerőhiánytól szenvedő magyar cégeknek, hiszen az ő kezében van a döntés, hogy hány engedélyt adhat ki az illetékes hivatal az unión kívülről érkezőknek. A harmadik országból jöttek számát Varga Mihály évről évre maximálja. Az idei keret 57 ezres, kétezerrel magasabb, mint a 2018-ra megszabott célszám. Abban nincs feltétlenül ellentmondás, hogy tavaly a vendégmunkások száma meghaladta a 60 ezret, mivel nem feltétlenül tartózkodnak egy időben mindannyian az országban.
A bizonytalanságnak az az oka, hogy a kormány egyre inkább rejtegeti a pontos adatokat. Szakítottak például az eddigi gyakorlattal, már nem közlik havonta az idegenek számát, nehogy a hivatalosan sulykolt bevándorlásellenesség ellentmondásba keveredjen a mindennapok valóságával. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat még a tavalyi, egész évre vonatkozó elemzését sem adta ki. Így, a 2017-es adatok alapján, csak hozzávetőlegesen lehet bizonyos trendeket felvázolni.
Az látszik, hogy különösen a Távol-Keletről, Mongóliából és Vietnámból érkező dolgozók szaporodtak meg. Immár több olyan gyár vagy agrárgazdaság működik Magyarországon, amely több tízes vagy akár százas csoportokban alkalmaz mongolokat vagy éppen indiaiakat
- a rácalmási Hankook abroncsgyártól kezdve
- az elektronikai bérgyártó Flextronics telephelyein keresztül
- a szarvasi baromfifeldolgozó Gallicoopig.
Tiszaújvárosban pedig már épül az a konténerváros, amely legalább kétezer külföldit fogad majd be. Ők építik a Mol új üzemét, az első brigádok már a nyáron megérkeznek. A projekt ismerői úgy tudják, többségük Törökországból jön, de a foglalkoztatásért felelős pénzügyminisztériumi államtitkár ezt nem volt hajlandó elismerni. Állítása szerint a külföldiek elsősorban az Európai Unió tagállamaiból érkeznek. Toborzásuk módszerére a hazai munkaerő-kölcsönzők is kíváncsiak lesznek.
Van az a pénz? Nincs az a pénz!
A romániai vagy szlovákiai munkások számára egyre kevésbé versenyképes a magyar bér, nem is beszélve a nyugatabbra lakókról. A foglalkoztatók szerint ugyanakkor a harmadik országbeli kollégák sem olcsóbbak, mert esetükben az utaztatással, a szállás- és tolmácsköltséggel együtt hasonló végösszeg jön ki, mint a hazai munkaerő ára. A nem uniós országszomszédokból, vagyis Ukrajnából és Szerbiából már most is sok ezren dolgoznak Magyarországon, többségük azonban nem jelenik meg ezekben a statisztikákban.
Ha ugyanis a Pénzügyminisztérium által meghatározott, jelenleg 37 hiányszakmában (például betanított munkásként, szakácsként vagy informatikusként) helyezkednek el, akkor nem kell külön engedély a foglalkoztatásukhoz. A csábítás különösen Ukrajnában nagy: egy tanár ott nagyjából 35–40 ezer forintnak megfelelő hrivnyát keres, míg itt, a gyártósor mellett, 260 ezer forint is összejön. A Szerbiából érkezők ugyanakkor csak duplázni tudják a fizetésüket.
A magyar munkaerőpiac új felfedezettjei a szorgalmasnak és kis igényűnek tartott ázsiaiak, akik viszont bőrszínük alapján könnyen válhatnak a migránsellenes hangulat áldozataivá. És válnak is. Az még a legkevesebb, hogy a mongolokat a hátuk mögött csíkszeműeknek hívják. Vagy hogy annak a Miskolc környéki tehenészetnek a tulajdonosa, amely egy éve az elsők között állított munkába indiaiakat, most már megszólalni sem hajlandó a témában, annyi támadás érte. A nyugati határszélen mindennaposak a torzsalkodások, amelyeket a munkásszállások környékén okoznak az esetenként randalírozó vendégek.
A hr-esek azt mondják, az a cég, amelyik elmulasztja menedzselni az eltérő vallású, kulturális hátterű dolgozók integrálását, belebukhat ebbe a kalandba.
Rabszolga-kereskedelemnek titulálta az egyik mosonmagyaróvári szálló igazgatója a HVG-nek azt, amilyen körülmények között a vendégmunkások találják magukat az országban. A külföldiek elszállásolása csakugyan nem túl baráti, de ugyanezzel kell számolniuk a Kelet-Magyarországról verbuváltaknak is. Három-négy ágyas vagy még zsúfoltabb szobákban laknak, az Alföldön pedig egy gazda a meggyszedésre toborzott romániai romáknak egy elhagyott konzervgyár öltőzőjében adott helyet, gyerekestül, civilizálatlan környezetben – meséli a Jobb Nagykőrösért Egyesület alapítója, Ábrahám Tibor.
Nem illenek a kormány plakátjaihoz
Egy nyugat-magyarországi autóipari beszállító február óta foglalkoztat ötven mongolt, még szabadidős programokat is szerveznek számukra, éppen azért, hogy ne legyen alkalmuk kirúgni a hámból. A cég munkatársa a HVG-nek hangsúlyozta, hogy a mongolok nagyon beváltak: gyorsan tanulnak, jó a kézügyességük, és nem olyan könnyen állnak tovább, mint a magyarok vagy a szerbek, a felvett ötven közül mindössze hárman mondtak fel február óta. Mindezt persze szigorúan név nélkül árulja el, mert akkurátusan betartják a jogszabályokat, a közhangulat megfúrhatja az üzleti megoldást. Hiszen a csapból is az folyik, hogy nem akarunk bevándorlók országává válni.
A miniszterelnök ez év elején tartott sajtótájékoztatóján azt is kifejtette, hogy fel kell adni az újabb és újabb emberek munkába állásától remélt fejlődés illúzióját. „Elfogytunk” – állapította meg Orbán, és hozzátette, hogy
vendégmunkásokat sem akar Magyarországon látni, helyette a meglévő lélekszámra építene olyan gazdaságot, amely „Európa élvonalához tartozó életminőséget biztosít”.
Bár a választók akár Orbánra is haragudhatnának, amiért anyagi körülményeik messze elmaradnak az uniós átlagtól, a miniszterelnök annyit elért, hogy a népharag az idegenek ellen forduljon. A szombathelyi ellenzék néhány hete éppen ezzel csalta csapdába az önkormányzat fideszes többségét. A kormánypártiak ugyanis addig migránsoztak az elvándorlással és a munkaerőhiánnyal fokozottan szembesülő megyeszékhelyen, hogy az ellenzék megelégelte, és azt mondta: rendben, állítsunk fel migrációs bizottságot.
A feladat az lett volna – meséli Horváth Attila képviselő –, hogy vizsgálják meg, hány migráns él Szombathelyen, az ott dolgozó külföldieket is beleértve. Ennek még lett is volna értelme, hiszen miért ne legyenek tisztában a társadalmi folyamatokkal vagy azzal, hogy milyen munkaerőre lenne szükség a városban. A Fidesz nem tudta megakadályozni, hogy a testület felálljon, a kormánypárti elnök viszont azóta sem hívta össze a bizottság ülését. A migránsozás azonban elcsitult.
Más kérdés, hogy a szombathelyiek félig már Ausztriában élnek. Egymás között is euróban fizetnek, a felnőttek Ausztriában dolgoznak, gyerekeik pedig az Ady téren reggel 7-kor felszállnak az osztrák iskolabuszra, délután oda érnek vissza, és már csak az a kérdés számukra, hogy melyik egyetemen tanuljanak tovább: a grazin vagy a bécsin. Akármelyiket választják, olcsóbb, mint ha Budapestre mennének (a magyarok hazacsábításáról szóló kormányzati terveket ebben az írásunkban értékeljük).
Majd a robot megoldást jelent
Betanított külföldi munkással tehát már sikeresen bővítették a kínálatot, a szakképzettekről azonban nehezebb gondoskodni. A munkaerő-közvetítők és -kölcsönzők egyöntetű tapasztalata, hogy ha jönnek is mesteremberek és mérnökök a Kárpátaljáról vagy a Vajdaságból, netán Indiából, ők többnyire csak ugródeszkának tekintik Magyarországot.
Az egyetemi végzettségűeket százasával foglalkoztató szolgáltatóközpontok tapasztalata szerint az öt év a vízválasztó. Aki ennél régebben van Magyarországon, az jellemzően már letelepedett, családot alapított, a többiek bármelyik pillanatban felállhatnak.
A munkaerőhiány azonban könnyen lehet, hogy magától is mérséklődik. Bár a KSH legfrissebb adatai szerint az ipari termelés mértéke májusban még 8,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a feldolgozóipar több területén is lassulást tapasztaltak a munkaerőpiac szereplői. A Vasasszakszervezet kötelékében például április utolsó napjáról május első napjára kétezer fővel csökkent a kölcsönzött kollégák száma.
László Zoltán alelnök a 2008-as válság előjeleihez hasonlította a történteket: először csak létszámstopot rendeltek el, nem töltötték fel a megüresedett pozíciókat, azután lemondták a kölcsönzött munkavállalókat. De nem feltétlenül a külföldieket, amit a helyiek igencsak sérelmeztek. Tapasztalatai szerint kivárás van a gépgyártás, az autóipar és a fémfeldolgozás területén is. Az autóiparban először a dízelbotrányok fékezték a termelést, majd az a bizonytalanság, hogy mi lesz a belső égésű motorokkal, milyen ütemben kell áttérni az elektromos járművek gyártására. A Brexit és a Trump-féle kereskedelmi háború viszont több ágazatot is érint.
Ráadásul kezd beérni az a technológiai fejlődés, amelyet a munkaerőhiány katalizált.A vízpumpákat gyártó japán Nidec Nógrád megyei üzemében például tavalyelőtt még 450 ember dolgozott, most pedig már csak 90. A munka dandárját 51 robot végzi helyettük. Velük nem kell tolmáccsal a hivatalokba rohangálni a biometrikus ujjlenyomatok leadásáért.