A politikát nem keverte a szexszel, így csinált nagyhatalmat Oroszországból

„Mindig is azt mondtam, csak rajtunk múlik, hogy elégedettek vagyunk vagy szenvedünk.

Ha boldogtalan vagy, emelkedj a bánat fölé, s cselekedj úgy, hogy életedet ne a tőled függetlenül zajló események határozzák meg”

– írta visszaemlékezéseiben az 1729-ben, egy elszegényedőben lévő pomerániai porosz hercegi családba született Anhalt-Zerbst-Dornburg Zsófia Friderika. A történelembe Nagy Katalin orosz cárnőként bevonult uralkodó egész életében tartotta magát ehhez az elvhez. Akkor is, amikor 1762 nyarán – fél évvel az után, hogy férje, III. Péter trónra lépett – puccsal átvette a hatalmat, s a vele 1745-ös házasságkötésük óta folyamatosan durván viselkedő és szeretőket tartó cárt egy vidéki birtokra száműzte.

Néhány nappal később a külvilágtól elzárt uralkodót megölték. Gyilkosa a cárné szeretőjének, Grigorij Orlovnak a testvére, Alekszej volt – máig homály fedi, hogy Katalinnak lehetett-e köze férjének, Nagy Péter cár unokájának a halálához. 

Az ortodox hitre való áttéréskor a Katalin nevet felvevő cárné soha nem titkolta, hogy maga is szeretőket tartott, s négy gyermeke közül talán egy – az 1796-ban I. Pál néven trónra lépett fiú – lehetett Péter törvényes gyermeke.