Montenegró kihúzta a gyufát Szerbiánál, Koszovónál, Moszkvánál, és sokaknál odahaza is

Montenegró több városában, valamint Belgrádban, Koszovóban, sőt még Moszkvában is ezrek tüntettek az ellen a montenegrói törvény ellen, amelynek értelmében csak azokat az ingatlanokat tarthatják meg az egykori jugoszláv tagköztársaságban működő egyházak, amelyekről dokumentumokkal tudják bizonyítani, hogy az előtt is a tulajdonukban voltak, hogy 1918-ban létrejött volna a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság.

A törvény fő kárvallottja a szerb ortodox egyház, amely a Montenegrót is magában foglaló délszláv monarchia létrejötte után „lenyelte” az addig független montenegrói egyházat, és átvette annak teljes vagyonát. Így 500-600 ingatlanjának döntő többségét elveszítheti.

A hivatalos indoklás szerint a cél az volt, hogy a törvénnyel történelmi igazságot szolgáltassanak a helyi ortodox egyháznak, és segítséget nyújtsanak az 1993-ban újraalakult – de a többi ortodox egyház által önállónak el nem ismert – montenegrói közösségnek, az új szabályozás mögött komoly politikai megfontolások is állnak. A szerb ortodox papok jelentős szerepet játszottak ugyanis abban, hogy a mintegy 600 ezres montenegrói lakosságon belül az 1981-es 3,4 százalékról mostanra 30 százalék körülire emelkedett a magukat szerbként meghatározók aránya.

Nem csak a délszláv államszövetség harminc évvel ezelőtti dicstelen széthullása idején magát még jugoszlávnak valló 4,3 százaléknyi montenegrói „állt át” a szerbek oldalára. Rengeteg, korábban montenegrói identitású polgár is elhitte azt a Belgrádból származó érvelést, amely szerint a „fekete hegyekben” élők valójában szerbek, s a „montenegrói” elnevezés nem egyéb, mint földrajzi meghatározás.