Családi külkercégek vetették rá magukat az NDK-s Marshall-segélyre – "Eljött a paradicsom", 1990. április 5.
Eltartott egy ideig, amíg a keletnémeteknek elmagyarázták, hogy csak beruházásra kaphatnak nyugati pénzt, és bizony üzleti terv is kell a hitelhez. Nyiladozó kapitalizmus 30 évvel ezelőtt.
| A német egyesítés története |
|
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat. |
-
1990. április 5. – Járfolyam
Tízezrek tüntettek délután Berlin központjában és más nagyvárosokban, azt követelve, hogy ha eljön a két német állam valutauniója, akkor egy nyugatnémet márkát már egy keletiért meg lehessen kapni, és ne kettőt kelljen adni érte. Nyugatnémet gazdasági szakértők azt mondják ugyan, hogy
minden árfolyam, amely jobb az 1:4-hez átszámításnál, már ajándék az NDK-nak,
de az itt élők csak azt látják, hogy felére csökkenne a fizetésük, érthető haragjukban ma tömegesen tettek eleget a szakszervezetek felhívásának, és az utcákra vonultak.
A dolog rég túl van a józan gazdasági megfontolások keretein: az NDK-beli parlamenti választás előtt a politikusok ígéretei nyomán politikai üggyé vált, és úgy látszik, nem lehet szabadulni az 1:1 arányú átváltás álomképétől. A tüntetésen a szakszervezetek elnökasszonya egyenesen arról beszélt, hogy ha nem ez valósul meg, akkor az NDK-t szociális katasztrófa és nyomor fenyegeti. Azt a szociáldemokrata szónokot viszont kifütyülték, aki arra emlékeztette hallgatóságát, hogy az NDK elmaradottságáért nem a nyugatnémet kormány mostani pénzügyi tervei a felelősek, hanem a négy évtizedes tervgazdálkodás.
Sor egy kelet-berlini pékség előtt a szocializmusban
Egyre halványabb emlék
Bundesarchiv
