Karsai Gábor: A fő cél a túlélés legyen, ne az újraélesztés

Iszonyú távolinak tűnik az a március 21-i nap, amikor a mentésre kattintva befejezettnek nyilvánítottam a GKI szokásos, negyedév végi előrejelzésének készítését. A prognózis rögzítette, hogy csak a recesszió mértéke lehet kérdéses, s ennek megfelelően egy 3 és egy 7 százalékos visszaesést tartalmazó forgatókönyvet vázolt fel, mindenekelőtt a világméretűvé vált járvány még nem látható mélysége és időtartama függvényében.

Szokták mondani, hogy semmi sem lehet régebbi, mint egy előző napi újság. Most, bő két hét után még tarthatónak érzem az akkor leírtakat, miközben azóta rengeteg a járvánnyal és a gazdasággal kapcsolatos tény, prognózis és konkrét javaslat látott napvilágot, lényeges kormányzati döntések születtek. Félek, hogy a gazdaságvédelmi akcióterv újabb és újabb, legutóbb hétfőn bejelentett ütemei nemsokára ugyancsak avíttnak fognak tűnni. Nem csak azért, mert egyre konkrétabbak és a helyzethez alkalmazkodóbbak lesznek – ez természetes és örvendetes lenne –, hanem azért, mert

alaposan alábecsülik a vállalatok és a családok gazdasági túléléséhez szükséges források mértékét. A gazdaság újraindításáról is csak akkor érdemes beszélni, ha ez a „túlélés” sikerült.

Március első két hetében szinte naponta módosítottuk prognózisunkat, ami egyik nap pesszimistának tűnt, az pár nap múlva már illuzórikusan optimistának látszott. Ezzel nem voltunk egyedül. Az OECD március elején még csak 0,5 százalékponttal, 2,4%-ra mérsékelte a világgazdaság növekedésére vonatkozó prognózisát, bár megjegyezte, hogy az eurózónában recesszió is lehetséges. Az Európai Bizottság március közepén legalább 1%-os visszaesést prognosztizált az EU egészére, ami mintegy 2,5 százalékpontos csökkentés volt a korábbi prognózisához képest. Pár nappal később (március 19-én) az EKB elnöke már az eurózóna gazdaságainak 5%-os visszaesését valószínűsítette.

A Pénzügyminisztérium még pár nappal a pánik kialakulása, a veszélyhelyzet március 11-i kihirdetése előtt az OECD világgazdasági előrejelzéséhez hasonlóan 0,5 százalékponttal, 3,5%-ra mérsékelte a magyar GDP-növekedésére vonatkozó előrejelzését, majd március 10-én (a vészhelyzet kihirdetése előtti napon) a +3,7 és -0,3% közötti, nagyon széles sávban határozta meg a várható magyar növekedést (illetve zsugorodást).

Első hallásra – bevallom – nemcsak a felső határ tűnt irreálisan optimistának, de az alsó is túlzottan pesszimistának. Azonban ahogyan világszerte, így Magyarországon is általánossá vált a felismerés, hogy csak a lakosság mozgásának radikális korlátozásával lehet megállítani a járványt, világossá vált, hogy ez szükségképpen a gazdasági folyamatok átmeneti visszaesésével, a Pénzügyminisztérium által jelzettnél is mélyebb recesszióval fog járni.