Kérdezz meg egy észak-koreait! 1. rész – Bírálható-e a rendszer?

HVG360

6 perc

2020.04.29. 17:30

2020.05.21. 09:01

Több részben mutatjuk be a HVG Könyvek sorozatban kiadott, Daniel Tudor által szerkesztett Kérdezz meg egy észak-koreait című riportkötetet. Az, hogy Észak-Koreában mindent áthat a személyi kultusz, közismert. De hogyan néznek ki ennek az árnyalatai? Létezik-e bármiféle rendszerkritika? Őszintén szeretik-e az észak-koreaiak a vezetőjüket, vagy egyszerűen csak szeretniük „kell”? Manapság inkább az utóbbiról van szó, de azért a propaganda még mindig sokakat megtéveszt. Mit tud egy átlagember az országban működő fogolytáborokról? Erről szól cikksorozatunk első epizódja.

A sorozatról

Az utóbbi egy évtizedben rengeteg különféle könyvet és tanulmányt írtak már Észak-Koreáról. Se vége, se hossza a geopolitikai helyzetről, a Kim-dinasztia uralkodásáról és a disszidensek drámai meneküléséről szóló köteteknek. Nem sok olyat találunk azonban ezek között, amelyeket maguk az észak-koreaiak írtak. Pedig a koreai kultúra és a ráterülő zsarnokság elegye leginkább az helyi emberek történetein és tapasztalatain keresztül érthető meg.

A nemrég Magyarországon is napvilágot látott Kérdezz meg egy észak-koreait! című könyvben heten válaszolnak, mesélnek, segítenek megérteni az életkörülményeket, s emlékeznek vissza az Észak-Koreában töltött éveikre. Természetesen mind a hét nyilatkozó már máshol keresi a boldogulást, kivétel nélkül elmenekültek a diktatúrából. A tizenkét témakörben több mint száz kérdés köré csoportosuló válaszokból viszont egy olyan kép is kirajzolódik az országról, ami a híradások fősodrában kevésbé kap helyet: az emberek hétköznapjai még a legnagyobb zsarnokságban sem feltétlenül csak szenvedésről, kínzásról és félelemről szólnak.

Tartsanak velünk egy nyolc részes sorozatban, amelyben e könyvből csemegézve mutatjuk be az észak-koreai mindennapokat a divatrendőrségtől a munkahelyeken át a párválasztási szabályokig - mit lehet és mit kell tenni a világ legzártabb országában, az utolsó keményvonalas kommunista diktatúrában?

A cikksorozat többi részét itt olvashatja: Kérdezz meg egy észak-koreait!

  • Szokták az emberek kritizálni a Kimeket zárt ajtók mögött?

Kim Dzsejong: A szüleim gyakran ismételgették a régi észak-koreai közmondást, mely szerint „a madár nappal hallgatózik, az egér pedig éjszaka”. Egyértelmű, mit jelent ez a szülőföldemre vonatkozóan: valaki mindig figyel. Már fiatalon megtanultam, hogy még azelőtt meg kell gondolnom a mondandóm lehetséges következményeit, hogy megszólalnék. Egyetlen rossz szó az egész család számára súlyos következménnyel járhatott volna.

Mindenki félt az Állambiztonsági Minisztérium látogatásától. Ha valaki kritizálja a vezetőket, könnyedén elhurcolhatják a városból vidékre, fogolytáborba, vagy valami még rosszabbat is tehetnek vele. Ennek valós veszélye miatt még zárt ajtók mögött is kockázatos bírálni az ország vezetőit. Ezért panaszkodtunk olyan ritkán, még ha egyébként akartunk is. De eleve nem mindenki akart. Gyerekkorunktól fogva egy intenzív ideológiai oktatási rendszer foglyai vagyunk, amely arra tanít minket, hogy a vezetőre „Kedves Tábornok”, „Kedves Vezető” és hasonló megnevezésekkel utaljunk. Megtanuljuk, hogy a nevüket – Kim Dzsongil, Kim Ir Szen – nagy tiszteletben kell tartani, és nem szabad hiába a szánkra venni.

Kim Dzsong Un állami luxusgépen

Magasan szárnyaló hatalom

AFP / KCNA

Észak-Korea vezetői mitikus alakokká váltak. Sokan hisznek a nagyszerűségükben. Sokak számára túlságosan felette állnak a hétköznapi életnek, semhogy bírálják őket. Amikor Észak-Koreában éltem, ritkán emlegettem valódi nevükön a Kimeket, és soha nem is álmodtam róla, hogy megkérdőjelezzem a hatalmukat.