Az ügynök-színész legnagyobb alakítása a saját élete volt
Szakáts Miklós fordulatokban, ellentmondásokban és titkokban gazdag pályaképe Budapesttől Londonon és Dél-Dakotán át Salzburgig. 100 éve született a színész-ügynök antihős.
„Túlzottan jóhiszemű parasztot alakítok, aki felül a zsidó üzleti kártyakeverésének. Darabbeli tragédiám, hogy a keresztény tőke nem segít, s kénytelen vagyok a zsidó szatócs felé fordulni segítségért, hacsak nem akarok éhenhalni vagy világgá menni. Szerepem és alakításom figyelmeztetés a keresztény tőke képviselőinek”.
1944. június 14-én, a zsidók deportálásának csúcspontján nyilatkozta ezt az Új Magyarságnak egy antiszemita kurzusdráma bemutatója előtt a szerepéről Szakáts Miklós. Az egyik legszebb orgánummal és legkiválóbb beszédtechnikával rendelkező, intellektuális beállítottságú magyar színész, aki három évvel azelőtt kezdte a pályáját főszerepekkel és nagy sikerekkel. Egyetlen kolozsvári évad után fővárosi színész lett, és egész magyarországi pályáját a nagy fővárosi színházak, a Nemzeti, a Madách és főleg a Vígszínház színpadán töltötte el.
A külső szemlélő számára tehát 1944-ben úgy tűnt, megfelel a sötét kor politikai követelményeinek. Azon az őszön szerződtették is a Nemzeti Színházba. Katonai szolgálatot is teljesített. Egy 1950-es önéletrajza szerint hadititkokat szolgáltatott ki az angoloknak (Kiválóan beszélt angolul.). Lebukott, statáriális bíróság elé állították, csak a korlátozott beszámíthatóságát igazoló elmeorvosi igazolásnak köszönhette, hogy öt évi szabadságvesztéssel megúszta. (Erről beszámolt a HVG 2001. január 6-i számában Murányi Gábor cikke - alább olvashatja is a cikket)
Az ötvenes években kémgyanús elemként figyeltettek mindenkit, aki nyugati titkosszolgálatokkal együttműködve vett részt életét kockáztatva az antifasiszta ellenállásban. A színész testvérét el is ítélték államellenes összeesküvés vádjával. Szakáts Miklósról is számos jelentés készült. Az egyik besúgónak arra panaszkodott (talán azt üzente általa), hogy nem érti, miért kezelik őt úgy, mintha leprás lenne, amikor tudja, hogy az 1944-es szövetséges ma már ellenség, és nem áll velük semmilyen kapcsolatban.