A néhány héttel ezelőttihez képest csökkent ugyan a feszültség a két ország között, de az amerikai elnök szavai mély sebeket ejtettek. Bár Mike Pompeo külügy- és Mark T. Esper védelmi miniszter is egyértelművé tette, hogy bármilyen konfliktus esetén„csak törvényes célpontok kerülhetnek szóba”, kulturális helyek nem, Trump azért még kontrázott egyet. Azt fejtegette: „Út mellett elhelyezett pokolgépeket használnak, felrobbantják az embereinket, de mi nem támadhatjuk a kulturális helyeiket? Ez így nem működik.”
Donald Trump a legdurvábbat választotta a neki felkínált opciók közül, amikor kilövési parancsot adott Szulejmáni iráni tábornok ellen. Teherán már meg is tette az első válaszcsapást, de úgy tűnik, nem akarnak háborút. A konfliktusnak az Iszlám Állam örülhet.
A történelmi és kulturális emlékek szándékos lerombolását az 1954-ben született hágai konvenció háborús bűnnek minősíti, a nemzetközi dokumentumot az USA 2008-ban ratifikálta. De az UNESCO – az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete – által 1972-ben elfogadott globális egyezmény is tiltja az ilyen cselekedeteket. Az UNESCO világörökségi listáján Irán az USA-val a 10–11. helyen szerepel 24-24 helyszínnel (az élen Kína és Olaszország áll, egyaránt 55 helyszínnel).
Irán területén az ötezer évre visszanyúló civilizációk az építészetben, a geometria alkalmazásában, az absztrakt dizájnban, a mérnöki tudásban és a művészetben maradandót alkottak. Bár Iránt viszonylag kevés nyugati turista keresi fel, a bronzkortól napjainkig valóságos időutazáson vehet részt az, aki akár csak az UNESCO-listán szereplő helyeket látogatja meg.