HVG: Kérésünkre alig néhány mondatos önéletrajzot küldött. Ennyire szűkszavú lenne, vagy netán szívesen marad a háttérben?
Dicső Gábor: Nem vagyok szófukar ember, ellenkezőiéig. De úgy érzem, ez az ország már úgyis túltelített önmenedzselő emberekkel.
HVG: Pályakezdőként egy évet töltött az annak idején feltűnően agresszívnek tűnő Demján-féle Skála-birodalomnál, amely éppenhogy azt hirdette: nagy lehetőségeket biztosít a fiataloknak. Ön volt a kivétel?
D. G.: Számomra nem voltak meg az előbbrejutás igazi lehetőségei. A Skála már akkor is állami vállalat volt, annak minden hátrányával. Végül is a mindennapos csaták, a sikertelenség vitt el onnan. Ezenkívül mindenáron ki akartam próbálni, mire vagyok képes.
HVG: Honnan volt pénze a Kontrax alapítására?
D. G.: Nem kellett hozzá sok pénz. A céget nyolcvanezer forinttal alapítottuk.
HVG: És milyen filozófiával?
D. G.: Alapelvem: a vállalkozásban nem az a döntő, ki milyen szakember, hanem hogy mennyire jó üzletember. Nem azért szálltunk be például az optikai üzletbe, mert volt egy nagyszerű optikusunk, hanem mert ez a biznisz profitot hoz.
HVG: Ön a Kontrax-név atyja?
D. G.: Nem. Egy vacsorabeszélgetés során született, közös szerzemény.
HVG: De azért tudja, mit jelent?
D. G.: Szerintem semmit. De azért persze védett.
HVG: Igazából mi vezette a cég megalapításakor: a meggazdagodás, vagy az, hogy ez egy „nagy játszma”?
D. G.: Nem tudnék egyetlen motivációt sem kiemelni. Mindig az vezetett, hogy előbbre jussak a céggel, s közben gyarapítsam a saját vagyonomat is. A cégben fekvő vagyon minden továbblépés alapja, nem szabad kivenni onnan, ez a döntő.
HVG: Ön szinte a semmiből lett három év alatt „nagyfiú”. Sok ellenséget gyűjtött össze ez idő alatt?
