Rendszerváltók30 – Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok

Lindner András, Horváth Zoltán

6 perc

2020.05.02. 12:00

2020.05.09. 10:40

Az MNB kétszeresen volt elnökét a rendszerváltás az akkor meg is szűnő Országos Tervhivatal államtitkáraként érte. A HVG 1989 júniusában készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

Rendszerváltók30

Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják.

Rendszerváltók30 – Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni

Rendszerváltók30 – Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt

Rendszerváltók30 – Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás

Rendszerváltók30 – Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz

Rendszerváltók30 – Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó

Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus

HVG: Minek tudható be, hogy ön épp akkor jött a Tervhivatalba, amikor a tervezés mindenhatóságába vetett hit kora lejárt, amikor sokan még a hivatal létjogosultságát is megkérdőjelezik? Ennyire tervezéspárti?

Surányi György: Magam soha nem hittem a tervezés mindenhatóságában. De egyrészt ez nem azt jelenti, hogy tervre, vagy ha tetszik, gazdasági prognózisra nem volna szükség. Másrészt nélkülözhetetlen egy központi gazdaságirányítási centrum, amely képes a gazdaságpolitika kidolgozására, s különböző elemeinek összehangolására.

HVG: Sokan inkább egy gazdasági csúcsminisztérium alakítását szorgalmazzák. Egyetértene egy ilyen átszervezéssel?

S. Gy.: A jelenlegi helyzetben talán egy gazdasági és tervezési minisztérium jobban megfelelne az előbb említett követelményeknek. Vagyis úgy látom, hogy egy új szereposztás esetén is szükség van erős, a fiskális politikáért felelős Pénzügyminisztériumra és egy, a kormánytól viszonylag autonóm jegybankra. Egy új mamutintézmény ugyanis félő, hogy irányíthatatlan vízfejjé válna.

HVG: Az ön személyében ismét egy „pénzügyes” került vezető beosztásba. Újabb hídfőállásokat hódított meg magának a pénzügyi lobby — mondják. Egyetért ezzel?

S. Gy.: Nem. Sokáig eleve pénzügyesek álltak a Tervhivatal élén, Faluvégi Lajos, Pulai Miklós vagy Gadó Ottó is ebből a körből került ki. Ilyen értelemben nincs szó „hódításról”. Másfelől vallom, hogy a pénzügyi szemléletnek igenis erősödnie kell és ebben a házban is.

HVG: A Pénzügykutató egykori gárdájából sokan mára népszerű sztárok lettek. Mivel magyarázza, hogy ebből a csapatból önt a szűken vett szakmán kívül senki nem ismeri? Ennyire szerény lenne? Vagy elnyomták?

S. Gy.: Elnyomásról abban az intézetben szó sem lehetett. Néhány volt kollégámmal ellentétben kevésbé fordultam az aktualitások, a napi politika felé, inkább maradtam a tudományos, illetve pénzügypolitikai kérdések kutatása mellett. A honi pénzügyes világ azonban úgy érzem, ismerhet, s ez nekem elegendő. Végül: a „sztárgenerációnál” azért jó öt-tíz évvel fiatalabb vagyok.

HVG: Gondolom, új helyén már kevésbé maradhat árnyékban…