Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus

HVG: Azt mondják, ön a vállalkozások korának első igazán nagy nyertese. Feltételezik, hogy busás vagyonra tett szert pénzügykutatós minőségében adott tanácsaival. Tényleg ebből lett milliomos?

Matolcsy György: Magyarországon mindenki milliomos, akinek saját háza vagy lakása van, ebben az értelemben én is az vagyok. Természetesnek tartom, hogy egy munkát jól megfizessenek, így az általam készített szerzői jogvédelem alatt álló tanulmányokat is. Nálunk hosszú ideig késett a közgazdász szakma anyagi megbecsülése. A részvénytársaságban mi újat adtunk, ráadásul jó minőségben, és elvártuk, hogy ezt ennek megfelelően is honorálják.

HVG: Elméleti kutatómunkájában liberális nézeteket vallott, új helyén viszont az ezt elutasító kormányt köteles képviselni. Nincs tudathasadása?

M. Gy.: Én mindig azt a közgazdasági vonalat képviseltem, amely megpróbálta beépíteni a külföldi mintákat a hazai közegbe. Nem tartom magam sem liberális, sem újkonzervatív közgazdának. A helyem egy szellemi koalícióban képzelem el, amelyben tökéletesen megfér a keynes-i, a neokonzervatív irányzat, de a szociális piacgazdaság gyakorlata, sőt akár a liberális pénzügytechnika is.

HVG: Azzal azért csak egyetért, hogy eddigi szakmai életútja a szüntelen szakítások és újrakezdések vonulata. Először Hetényivel szakított, mert Medgyessy „kádere” lett, majd vele is, éppen az említett Pénzügykutató miatt, most pedig magával az intézettel. Hogyan viseli a számtalan változást?

M. Gy.: A dolog igaz, csak másként. Én például soha nem voltam a Medgyessy-csapat tagja. Hetényitől is csak akkor vettem búcsút, amikor úgy éreztem, nem képviseli kellő eréllyel a tulajdonreform irányába mutató politikát. Én ugyanis minden helyzetben erre törekedtem, igaz, mindig más és más eszközökkel.

HVG: Most éppen Antall József bizalmi embereként. Elárulná, hogyan került egyáltalán kapcsolatba vele?

M. Gy.: Kaptam egy telefont tőle még 1989 őszén, hogy érdeklődik szakmai munkám iránt, s kérte, keressem fel. A beszélgetés során azután kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk egymás iránt, így már nem volt véletlen, hogy a kormányalakítás előtt ismét megkeresett és felkért: legyek a szakértője, tanácsadója. Személyesen neki, nem az MDF-nek és nem az MDF elnökségének. Ez a lényeg.

HVG: Érdekes, amit mond, mert azt beszélik, hogy édesapja közeli kapcsolatban volt Antall Józseffel, így ön már lényegében gyermekkora óta ismerhette őt!?M. Gy.: Sem apám, sem én nem ismertem régebbről a miniszterelnököt.