HVG: Mindig is ebbe a bársonyszékbe vágyott – nyilatkozta több helyen is. Most boldog?
Kupa Mihály: Az vagyok, de megvallom, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz helyzetben kerülök ebbe a pozícióba. Egyébként nem vagyok klasszikus pénzügyminiszter…
HVG: Hát ha így érti: valóban már ma is több annál, ön a kormány gazdasági minisztere. De egyáltalán hogyan kerülhetett szóba a neve az ön pénzügyi múltjával?
K. M.: Antall úr már az első kormányába is hívott államtitkárnak, de nemet mondtam. Most felteszem, Rabár Ferencnek, elődömnek köszönhetem a kinevezésemet.
Rendszerváltók30
Sorozatunkban a HVG-nek a rendszerváltás fontos szereplőivel készült korabeli portréinterjúit közöljük újra. A megjelent cikkeket itt találja.
HVG: Akinek mennie kellett – s akinek mindvégig tanácsadója volt.
K. M.: Rabár úrral mindvégig jó beszélgetőpartneri viszonyban voltam. Többről nem volt szó. Csak az államháztartással kapcsolatban adtam neki tanácsokat. Arra kért, szervezzek egy csapatot az adórendszer reformjára.
HVG: És a Fidesz? Úgy tudjuk, őket is ellátta tanácsaival.
K. M.: Jó kapcsolatban vagyok Gyulavári Antallal – egyik neveltem még a KSH-ból –, megkeresett, s kért, hogy adott esetben készítsek számukra egy szükségköltségvetést.
HVG: Ez két vas a tűzben. Végül a kormány mellett döntött. Szabott-e feltételeket?
K. M.: Nem, miután elképzelésem tökéletesen megegyezett azzal, amit Antall úr felvázolt: hogy én legyek egyedül felelős a gazdaságpolitikáért, s teljesen szabad kezem legyen… Botos Katalin más pozícióba kerülése bizony isten nem szerepelt a feltételek között.
HVG: Önt a népszerűtlenné vált adóreformmal azonosítják. Ma is vállalná?
K. M.: Soha semmit nem tagadtam meg abból, amit bármikor is kiadtam a kezemből. Ma is az a véleményem: szükséges lépés volt.
