Rendszerváltók30 – Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet

Lindner András, Horváth Zoltán

7 perc

2020.05.12. 16:00

Pragmatistának vallotta magát és nem félt újabb taxisblokádtól, mondván, úgyis jön a másnap. A HVG 1991 januárjában, pénzügyminiszteri kinevezése után készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

Rendszerváltók30

Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddig ezek jelentek meg:

Rendszerváltók30 – Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni

Rendszerváltók30 – Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt

Rendszerváltók30 – Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás

Rendszerváltók30 – Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz

Rendszerváltók30 – Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó

Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus

Rendszerváltók30 – Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok

Rendszerváltók30 – Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz

Rendszerváltók30 – Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon

Rendszerváltók30 - Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk

Rendszerváltók30 – Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer

Rendszerváltók30 - Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás

Rendszerváltók30 – Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában

Rendszerváltók30 – Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni

HVG: Mindig is ebbe a bársonyszékbe vágyott - nyilatkozta több helyen is. Most boldog?

Kupa Mihály: Az vagyok, de megvallom, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz helyzetben kerülök ebbe a pozícióba. Egyébként nem vagyok klasszikus pénzügyminiszter...

HVG: Hát ha így érti: valóban már ma is több annál, ön a kormány gazdasági minisztere. De egyáltalán hogyan kerülhetett szóba a neve az ön pénzügyi múltjával?

K. M.: Antall úr már az első kormányába is hívott államtitkárnak, de nemet mondtam. Most felteszem, Rabár Ferencnek, elődömnek köszönhetem a kinevezésemet.

HVG: Akinek mennie kellett - s akinek mindvégig tanácsadója volt.

K. M.: Rabár úrral mindvégig jó beszélgetőpartneri viszonyban voltam. Többről nem volt szó. Csak az államháztartással kapcsolatban adtam neki tanácsokat. Arra kért, szervezzek egy csapatot az adórendszer reformjára.

HVG: És a Fidesz? Úgy tudjuk, őket is ellátta tanácsaival.

K. M.: Jó kapcsolatban vagyok Gyulavári Antallal - egyik neveltem még a KSH-ból -, megkeresett, s kért, hogy adott esetben készítsek számukra egy szükségköltségvetést.

HVG: Ez két vas a tűzben. Végül a kormány mellett döntött. Szabott-e feltételeket?

K. M.: Nem, miután elképzelésem tökéletesen megegyezett azzal, amit Antall úr felvázolt: hogy én legyek egyedül felelős a gazdaságpolitikáért, s teljesen szabad kezem legyen... Botos Katalin más pozícióba kerülése bizony isten nem szerepelt a feltételek között.

HVG: Önt a népszerűtlenné vált adóreformmal azonosítják. Ma is vállalná?K. M.: Soha semmit nem tagadtam meg abból, amit bármikor is kiadtam a kezemből. Ma is az a véleményem: szükséges lépés volt.