Rendszerváltók30 – Kopátsy Sándor: A reformra a nacionalisták a legveszélyesebbek

Lindner András, Horváth Zoltán

7 perc

2020.05.14. 14:00

2020.05.14. 15:30

Az 1968-ban az új gazdasági mechanizmust magyarázó Dr. Agy című rajzfilm szerzője, Matolcsy György mentora a rendszerváltás küszöbén ismét sztár lett. A HVG 1989 májusában készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

Rendszerváltók30

Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddig ezek jelentek meg:

Rendszerváltók30 – Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni

Rendszerváltók30 – Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt

Rendszerváltók30 – Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás

Rendszerváltók30 – Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz

Rendszerváltók30 – Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó

Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus

Rendszerváltók30 – Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok

Rendszerváltók30 – Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz

Rendszerváltók30 – Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon

Rendszerváltók30 - Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk

Rendszerváltók30 – Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer

Rendszerváltók30 - Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás

Rendszerváltók30 – Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában

Rendszerváltók30 – Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni

Rendszerváltók30 – Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet

Rendszerváltók30 – Györgyi Kálmán: Az ügyészség nem kvázi kegyelmi fórum

HVG: Hatvanhét évesen lett sztárközgazdász. Önnek vagy a világnak kellett megváltoznia, hogy végül újra fölfedezzék?

Kopátsy Sándor: Úgy érzem, nem változtam. Természetemnél fogva baloldali liberális voltam és vagyok ma is. Közép-Kelet-Európában, úgy látszik, ennek most lett nagyobb keletje.

HVG: Megrögzött reformer — mondhatnánk önről, hiszen ott bábáskodott minden magyar gazdasági reformkísérletnél. Érez-e hasonlóságot 1954, 1968 és a mai helyzet között?

K. S.: Az a véleményem, hogy egy gazdasági reformot akkor is csinálni kell, ha nincs lehetőség politikai reformra. Nem egy modell vagy valamiféle kifundált irányítás az, ami szükséges, hanem egy olyan rendszer, amely képes önmaga hibáinak a kijavítására. 1968-ban is a mechanizmus lényeges elemeinek a hiánya volt a legnagyobb hiba. Magamat egyébként valóban reformközgazdásznak tartom, de ahogyan életemben soha nem jártam „rendes” utat, így ebben a kérdésben is „rendhagyó”, egyéni álláspontom van. Azt gondolom, erőltetett dolog volna a három időpontot összekapcsolni.

HVG: Mégis: ezeknél a reformkísérleteknél kik voltak ön szerint a legveszélyesebb ellendrukkerek?

K. S.: Nem kívánok személyeskedni, hadd ne mondjak neveket, de úgy érzem: a reformok legádázabb ellenségei a jehovista szektások és a karrierista sztálinisták voltak. Most viszont egyre inkább a nacionalizmust tartom a legnagyobb veszélynek. Ez mindig tragédiába vitt bennünket. Számomra Bartók, Ady és Bibó az igazi példakép, akiknél a magyarságtudat, a magyarságérzés mindig más népek megértésével párosult.