Feszegetik a KGB-s Putyin és a "hasznos idióta" terroristák drezdai múltját

„Ezrek akarták 1989 decemberében megostromolni a KGB drezdai központját, ám az akkor éppen ott szolgáló Vlagyimir Putyinnak sikerült rávenni őket a távozásra” – ismétlik évről évre a Kreml-párti orosz médiumok, amelyek szerint ez volt az akkor harmincas éveiben járó leendő államfő legérdekesebb drezdai cselekedete.

A már szinte mitikus magasságba emelt történettel van egy apró gond: ugyan valóban akadtak, akik be akartak törni a rettegett szovjet titkosszolgálat által használt villába, ám legfeljebb harmincan lehettek. A közeli Stasi-központot feldúló német tüntetők közül pedig sokan akadtak, akik le akarták beszélni a szovjetellenes akcióról társaikat. Attól tartottak ugyanis, hogy a támadást Moszkvában provokációként értékelik, s ezt indokként felhasználva a Kelet-Németországban tartózkodó, addig passzívan viselkedő szovjet csapatok a vesztésre álló kommunisták oldalán beavatkoznak az NDK belső válságába.

Moszkvában a Stasi-központ ostromának mítoszát ápolják:

A másik gond pedig az, hogy Putyin drezdai kiküldetése valószínűleg annak ellenére sem telt eseménytelenül, hogy sokan sugallták azt: a Leningrádban született, pályafutásának nagy részét a KGB-ben töltött ügynök nem volt túl tehetséges, s ezért „eltemették” őt egy viszonylag kevéssé fontos poszton.

És nem csak Putyin ellenfelei állították ezt, hanem Markus Wolf, a Stasi külföldi akcióinak irányítója is, aki egy nyilatkozatában azt mondta, a drezdai állomáshely igencsak marginális volt. És még a takarítónők is megkapták azt a bronzmedált, amellyel Putyint jutalmazták küldetése végeztével.

Putyin munkatársa, Vlagyimir Uszolcev is hasonlóan vélekedett, ő volt azon kevés KGB-ügynökök egyike, akinek furcsa módon hagyták, hogy megírja, hogyan teltek évei a szolgálatnál. Uszolcev arról számolt be, hogy idejük hetven százalékát érdektelen jelentések írásával töltötték. 

A drezdai ostrom más szemmel:

Az újabb kutatásokon alapuló cikkek ugyanakkor megkérdőjelezik, hogy Putyin parkolópályán lett volna a keletnémet városban. Több szakértő azt állítja, Putyin komoly részt vállalt a Nyugat-ellenes akciók előkészítésében – és a Drezdában tanultakat államfőként is hasznosítja, amikor igyekszik megosztani az ellenfélként számon tartott nyugati államokat.

Abban az időszakban ugyanis egyértelmű volt, hogy a Szovjetunió nyers katonai erővel képtelen legyőzni az USA vezette NATO-t, így Moszkvában elsősorban dezinformációk terjesztésével, propagandával, illetve a Nyugat-ellenes terrorista csoportok támogatásával próbálták gyengíteni az ellenséget. Az előbbi ma is ismerős taktikának tűnik a Kreml részéről. A Szovjetunió egyebek között támogatta az Izrael ellen harcoló Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ), illetve a Nyugat-Európában tevékenykedő szélsőbaloldali csoportokat is.