Kutyák, akik elsőként jöttek vissza élve az űrből: 60 éve szállt föl Belka és Sztrelka

A legalacsonyabb sorból is a legmagasabbra lehet jutni a szocializmusban. Furcsa módon igazolta ezt a szovjet álmot az 1950-es évek űrkutatása. Moszkvában kóbor kutyákat fogtak be űrhajósnak, abból a megfontolásból, hogy az utcán élő keverékek jobban bírják a megpróbáltatásokat, mint az elkényeztetett házi kedvencek.

Az emberek Föld körüli pályára juttatását előkészítő szovjet kísérletek kutyáinak túlnyomó többsége a hajléktalan létből került a műholdak fedélzetére. A világ közvéleménye leginkább Lajkára emlékszik közülük. Ő, szegény, a tudomány, de még inkább a hidegháborús szovjet-amerikai űrverseny mártírjává vált. 1957 októberében bocsátották fel a világ első sikeres műholdját, a Szputnyik–1-et. Pártutasításra muszáj volt hamar felküldeni a következőt, immár utassal a fedélzetén, így nem maradt idő arra, hogy megoldják a visszatérést.

Lajkát (Ugatót) tehát halálra ítélve ültették a kapszulába. Az az államtitok csak a Szovjetunió felbomlása után, 2002-ben szivárgott ki, hogy Lajka nem töltötte békésen az egy hetet a Föld körül a tervezett fájdalommentes haláláig, hanem a start után néhány órával belehalt a forróságba és a stresszbe.

Jobban járt két másik kóbor eb, Belka (Mókus) és Sztrelka (Nyilacska). 1960 augusztus 19-én indultak útnak. Kevésbé híres útitársaik voltak a Szputnyik–3 fedélzetén két patkány, egy nyúl, egy csapat muslica és néhány növény. A kutyák alélt állapotban értek Föld körüli pályára.