Donáth Anna: A NER-ben a demokrácia csak egy színdarab

A koronavírus és a felhatalmazási törvény kapcsán megint fellángolt itthon és külföldön a vita, hogy vajon demokráciának tekinthető-e még Magyarország. Sokan diktatúrát kiáltottak, azonban a Nemzeti Együttműködés Rendszerét nem érthetjük meg a diktatórikus rendszereket leíró klasszikus fogalmakkal. Pedig a rendszer a velejénél fogva antidemokratikus és jogállamiság-ellenes, a kérdés csak az, hogy találunk-e olyan közös nyelvet és értékkészletet, amivel ez hatékonyan megmutatható. A NER a demokráciát és jogállamiságot díszletnek használja, éppen ezért nem elég, ha ezeknek az alapvető értékeknek a formáit keressük csak. Tartalmában kell meghatároznunk, hogy mi a demokrácia és a jogállam, és le kell ásnunk az orbáni hatalom alapvető természetéig, hogy megértsük a rendszert.

•

2020. március 30-án elfogadta az Országgyűlés a felhatalmazási törvényt, ami lehetővé tette, hogy a kormány rendeleti úton kormányozza az országot. A törvénnyel kapcsolatban sok jogos kritika jelent meg, hiszen egy gumitényállást pakolt a Btk.-ba, amely dermesztő hatást gyakorolt a hazai koronaközbeszédre, valamint nem tartalmazott olyan időpontot, amikor a parlamentnek felül kellett volna vizsgálnia a veszélyhelyzeti hatalomgyakorlást.

Azonban feltűnő volt, hogy a törvénnyel kapcsolatos kritikák fogalomhasználatukban és gondolkodásmódjukban gyakran a klasszikus diktatúrakiépülés forgatókönyvéhez igazodtak. „Kormányról” és „Országgyűlésről” beszéltek, ez utóbbi ellenőrzési jogosítványait hiányolták, valamint a rendeleti kormányzással kapcsolatos, súlyos történelmi tapasztalatokon alapuló félelmeket fogalmaztak meg. Holott itthon már rég nincs valódi kormány és rég nincs valódi országgyűlés – ezek a szervek már évek óta nem funkcionálnak érdemi politikai szereplőként. Ugyanígy, a Fidesz–KDNP valójában nem koalíció, és tagjai nem valódi pártok. Ezek a rendszer díszletei, amelyek első ránézésre demokráciahangulatot kölcsönöznek a hatalomgyakorlásnak, azonban az egyetlen funkciójuk az, hogy végrehajtsák Orbán Viktor politikai akaratát.

Orbán Viktornak nincs szüksége avítt és átlátszó közjogi trükkökre ahhoz, hogy korlátlan hatalma legyen. A rendszer a korábbi diktatúrákkal szemben immár nem nyíltan eltöröl, hanem cinikusan kiüresít alapelveket és alapintézményeket. Itt az ideje, hogy megértsük, a rendszer formájában megőrzi a demokráciát, illetve a jogállamiságot, és formailag emiatt nem kritizálható. Tartalmilag kell tisztáznunk, hogy miért alapvetően demokrácia- és jogállamiságellenes, és csak egy így kinyert, komplex NER-képpel tudjuk eredményesen megmutatni a rendszer valódi természetét.

Egy olyan rendszerről van szó, amely a demokratikus intézményeket meghagyja, de totálisan kiüresíti. Egy olyan rendszerről, amelyben a hatalom akárhányszor ütközik bele a jogba, mindig utóbbinak kell meghátrálnia.

A demokrácia pilléreinek kiüresítése

A demokrácia az együttdöntésről szól. Az alapja az, hogy a politikai hatalom szétaprózódik, és az csak áttételeken keresztül gyakorolható. Érdemi vitában meg kell győzni a társadalmat, győzni kell a választáson, meg kell győzni a koalíciós partnert, a frakciót, és így tovább. Az orbáni hatalom természetével ez az együttdöntés fogalmilag ellentétes, hiszen a teljes társadalom és az intézményes közeg van egy személy politikai akaratához igazítva. Orbán Viktor gyakran hivatkozik a demokratikus legitimációra, amelyet a kormánya élvez, és a rendszer kritikusai is hajlamosak belemenni abba csapdába, hogy elfogadják, az orbáni kormányzásnál a demokrácia ellensúlyait kell érvényre juttatni. Holott erről szó sincs, a rendszer alapjaiban antidemokratikus. A nép, a démosz az orbáni megközelítésben egy kiüresített és kifacsart fogalom, amelynek egyetlen célja, hogy látszatlegitimációt adjon.

Ónody Gomperz: A lottóötös és a kormányváltás esélye a NER-ben

Amíg a kormány elméletileg leváltható választások útján, addig demokráciában élünk - hajtogatják tíz éve az egyrészt-másrészt között egyensúlyozó politológusok. Kérdés, hogy szabad választásnak minősíthető-e az az esemény, amelyen annyi esély sincs a kormányt leváltani, mint nyerni a lottón. A német alkotmánybíróság szerint nem. Vélemény.

Egy erős és életképes, valódi népszuverenitáson alapuló demokráciához tartalmában legalább három dolog kell. Egyrészt szükség van igazságos választásokra, amely az egyes politikai erők fair versenyén alapul. Másrészt szükség van olyan országgyűlésre, ahol a megválasztott képviselők érdemi vita mellett döntenek a közügyekről. Harmadrészt pedig olyan társadalmi nyilvánosság kell, amely lehetővé teszi a társadalom informálódását és azt, hogy a választópolgárok kialakíthassák a véleményüket a közös ügyeinkről.

A NER ezeket a demokrácia-pilléreket alapjaiban üresíti ki. Nem törli el nyíltan a választásokat, azonban kihasználva a korábbi választási és alkotmányos rendszer hibáit, 52 százalékkal alkotmányozott, majd tovább aránytalanítva a rendszert 2014-ben alig a szavazatok 45 százalékával, 2018-ban pedig 49 százalékával tett szert kétharmados alkotmányozó többségre. Aligha nevezhetjük ezt valódi, népszuverenitáson alapuló alkotmányozó hatalomnak, főként, ha figyelembe vesszük a Fidesz érdekében átrajzolt egyéni kerületeket vagy éppen a diszkriminatív levélszavazást. De a politikai verseny nem csak itt torzul. A kiüresített és megszállt Állami Számvevőszék rászállt a politikai vetélytársakra, illetve a kormány közpénzen folyamatos kampánytevékenységet folytat, ezzel biztosítva elképesztő mértékű erőforrást a Fidesz–KDNP-nek. A szabad politikai verseny tehát egyre inkább csak névleg része a rendszernek.

Az Országgyűlés ugyancsak nem tölthet be érdemi demokráciafunkciót. A pszeudokoalíció valójában egy olyan teljesen egységes politikai erő, ahol a pártfegyelem soha nem látott méreteket öltött. Orbán Viktor politikai akaratával szemben nincs ellenakarat az egész jobboldalon – valójában azon az oldalon csupán egy politikus van, a többiek csak hatalmi adminisztrátorok. Emellett az ellenzék parlamenti tevékenységét is ott gáncsolja a rendszer, ahol tudja, például az országgyűlési elnök rendkívül tág fegyelmezési jogosítványaival. A parlament tehát nem érdemi vita és egyezkedés színhelye, és nem is hatalmi fórum, hanem a demokrácia-színjáték egy fontos szereplője.

Végül pedig a NER egyik legfőbb bűne a társadalmi nyilvánosság szétverése. A média és sajtó bedarálásával és tömbösítésével elzárja a társadalom jó részét a valódi tényektől és információtól. Agresszív kampányaival az emberek legrosszabb tulajdonságaira, gyűlöletre és gyanakvásra apellál. Egy felhergelt társadalom pedig nem lehet alapja a békés, demokratikus együttélésnek.

Mindig a jognak kell meghátrálnia

A modern államokban a demokrácia mellett a hatalom fő korlátja a jogállamiság, amely alapján a politikai hatalom csak az alkotmányos szabályoknak megfelelően gyakorolható. A jogállamiság alapeleme, hogy nem a jogszabályokat igazítjuk a politikai akarathoz, hanem fordítva, a politikai cselekvő a jogszabályok, és főként az alkotmány adta kereteken belül mozoghat. Ezt hívjuk az alkotmánynormativitásának.

Az orbáni rendszer kezdetektől fogva az alkotmány normativitásának lebontásán dolgozott. A demokrácia manipulálásával szerzett alkotmányozó hatalmával folyamatosan visszaélt; a gránitszilárdságúnak ígért alkotmányt eddig nyolcszor módosította. Azaz valahányszor a hatalom beleütközik a jogba, ez utóbbinak kell meghátrálnia. Így hiába deklarál az alaptörvény elveket és jogokat, azok csak addig érvényesülnek, míg szembe nem kerülnek a hatalom érdekeivel. Emellett a jogállamiságot biztosító intézményrendszer is kiüresedett. Névleg továbbra is van alkotmánybíróságunk, azonban mára már elképzelhetetlen, hogy az egypárti többségű testület politikailag kényes ügyben a Fidesz–KDNP ellen döntsön. A többi alkotmányos szerv pedig vagy támadások alatt áll (bíróságok) vagy pedig egyértelműen a hatalom szolgálatába lett állítva (például ügyészség, Állami Számvevőszék).

A jog tehát a NER-ben a hatalom szolgálóleánya, puszta eszköze a hatalomgyakorlásnak. A taktika itt is ugyanaz, mint a demokrácia intézményeinél; névleg meghagyás, tényleges kiüresítés. A formalitásokban gondolkodó kritikus szem továbbra is jogállami intézményeket talál, azonban, ha tartalmilag nézzük a hazai jogállam helyzetét, akkor azt látjuk, hogy nincs itthon valódi jogi korlátja a hatalomgyakorlásnak.

Lakatos Júlia: Unió kontra Fidesz, avagy a demokráciáról szóló diskurzus csapdái

Hányféle demokrácia van? Demokratikus-e Orbán Viktor rendszere? Miért nem "bír" az Unió Magyarországgal? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat elemzésében a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója.

Koronavírus és komplex NER-kép

A fentiekből egy komplex NER-kép körvonalazódik, amelynek lényeges eleme, hogy a formát meghagyja, azonban tartalmilag kiüresíti az intézményeket. Ez a koronavírus kapcsán is kijelöli a fókuszt. Valójában nem a felhatalmazási törvénnyel kezdődött a demokrácia és jogállam lebontása. Sőt, ha az elmúlt tíz évben a NER nem bontotta volna le szisztematikusan az intézményrendszert, akkor a törvény akár hatékony gátja is lehetett volna a hatalomgyakorlásnak. Egy független alkotmánybíróság a törvény hibái ellenére megfelelő garanciákat találhatott volna benne. Vagy egy országgyűlés, amely valójában ellensúlya tud lenni egy ilyen kritikus helyzetben a kormánynak, számos eszközzel felléphetett volna.

A probléma veleje tehát nem a formában, nem a törvényben van, hanem abban, hogy a törvény mögötti intézmények és alkotmányos alapstruktúrák tartalmilag kiüresedtek. Ha az Országgyűlés ellenőrző és kontrollfunkcióit hiányoljuk a törvényből, azzal figyelmen kívül hagyjuk, hogy nem politikai realitás az, hogy a parlament ellátja ezeket a funkcióit. Ugyancsak, ha a rendeleti kormányzástól félünk, akkor nem látjuk, hogy erre nincs már szüksége a politikai hatalomnak, hiszen az Országgyűlésen bármit bármikor átvisz. Sőt, ahogy az EU-s mentőcsomagról szóló országgyűlési határozat elfogadása megmutatta: az Országgyűlést nemcsak hogy kiüresítették, de egyenesen politikai és kommunikációs eszközként használja a miniszterelnök, amikor érdekei úgy kívánják. Ez a határozat megmutatta, hogy nem az Országgyűlésnek van kormánya, hanem Orbán Viktornak van országgyűlése. Mi történt ugyanis? A parlamenti fideszes többség határozatában arra “kötelezte” a miniszterelnököt, hogy Brüsszelben is a saját kommunikációs agendáját adja elő – ugyanakkor semmilyen következménye nincs annak, hogy a Tanács általa is megszavazott döntése ettől alapvetően eltér. Amikor Orbán kommunikációs érdeke úgy kívánja, akkor úgy tesz, mintha a parlament még önálló aktor lenne, de azonnal át is lép a Patyomkin-törvényhozás döntésein.

Tóta W.: Orbánértékelés, 2020

A miniszterelnök csúcsformában van. Kirakja a Rubik-kockát annak, aki nem bánja, hogy csal.

A NER-kritikák fókusztévesztése két szempontból is problémás. Egyrészt fegyvert adnak azok kezébe, akiket azért fizetnek, hogy megvédjék a rendszer legitimitását: hiszen ha a formára koncentrálunk, akkor ők eredménnyel mutogathatnak arra, hogy papíron – nagyjából – minden demokratikus. Ha a rendeleti kormányzástól félünk, amelyre a komplex NER-rendszerben semmi szüksége sincs Orbán Viktornak, akkor eredménnyel mutathatnak rá, hogy a kormány visszaadta jogosítványait, alaptalan volt tehát a félelem.

Másrészt elsiklunk olyan alapvető változások felett, amelyek ténylegesen roncsolják a demokratikus döntéshozatalt. Kevés figyelmet kapott például a pártpénzek visszavágása, holott alapvetően ellentétes a demokratikus versengéssel az, hogy a kormánypárt, kihasználva az állami pozícióját, elvonja a pénzt a vetélytársaitól. Ugyancsak gyakran háttérbe szorul az a folyamat, hogy a múlt év októberi fiaskó után a kormányzat belekezdett az önkormányzati rendszer kiüresítésébe. Ezek a klasszikus, formális fogalmainkkal nehezen megfogható machinációk. Az önkormányzati rendszer manipulációja például közvetlenül nem érinti a választójogot vagy a választási rendszert, azonban közvetve kiüresíti azt, hiszen nem érdemi szavazás az, ahol a vesztes nem fogadja el a népakaratot, hanem átalakítja az intézményes rendszert. Árulkodó, hogy Orbán Viktor onnan von el jogköröket, forrásokat, ahol tavaly ősszel érzékeny veszteségeket szenvedett, és ott erősít, például a megyei önkormányzatoknál, ahol pártjának hatalma továbbra is töretlen.

Hont András: Mit üzen a magyar ellenzéknek Minszk?

Fehéroroszországról aktuálisan nem a szavazófülkék, hanem az utca és/vagy a nemzetközi diplomácia tárgyalótermei határoznak. Ez a tény pedig válasz mindazoknak, akik a minszki eseményekből a bárdolatlan populisták világméretű visszaszorulását olvassák ki. Vélemény.

A hatalom természete egy demokráciaellenes rendszerben

A NER a díszletek meghagyása mellett a korlátlan hatalomkoncentrációra épül. A demokrácia és a jogállamiság fékezik és korlátozzák a hatalomgyakorlást, a rendszer útjában állnak tehát. Ahhoz azonban, hogy megértsük a rendszer valódi természetét, e fogalmakat meg kell töltenünk tartalommal. Az ellenzéknek koncepciót kell kidolgoznia arra nézve, hogy hogyan képzeljük el a demokráciát és a jogállamot, és ez nem korlátozódhat olyan formákra, mint „választások”, „országgyűlés” vagy „alkotmánybíróság”. Tartalmilag kell tisztáznunk, hogy mitől lesz igazságos és fair a választás, valódi az Országgyűlés és alkotmánybíróság. Ehhez viszont el kell kezdenünk kialakítani azt a közös értékkészletet, amely alapján meghatározható ez a tartalom.

A szerző a Momentum Mozgalom európai parlamenti képviselője