Ha gyengébb Európát akart, Orbán győzelme jelentős vereség

Az apátság kötelezettséget vállal, hogy ha a kisbirtokos fiúörökös nélkül éri el azt az életkort, amikor már csak korlátozottan alkalmas fizikai munkára, úgy élete hátralévő részében eltartja a családját; cserébe a kisbirtokos halála után a föld az apátságra száll. Ezt az életjáradéki szerződést a IX. században kötötte a Sankt Gallen-i kolostor. Történelmi fogalmaink szerint az ököljog volt az egyetlen, ami ebben a korszakban az emberi viszonyokat szabályozta. A világi hatalmasságokra ez igaz is volt, rövid életük során mindent azonnal akartak: vagyont, befolyást, élvezetet. És bár az egyházi elöljárók sem tűntek ki feltétlenül az erkölcsösségükkel, pozíciójuk miatt nem tudták gyarapítani a családjukat vagy örökíteni a javaikat. Így hát az egyház dicsőségére gazdálkodtak, és az örökkévalóságban gondolkodtak. A fenti szerződés is ezért jöhetett létre: a kolostornak nem számított, ha egy adott földdarab csak évtizedek múltán kerül a birtokába.

Az Európai Unió intézményei sem úgy gondolkodnak a jövőről, mint a tagországok kormányai. A második világháború romjain a korábban egymás ellen harcoló nemzetek hozták létre a közösséget, amely előbb a kontinens békéjének biztosítéka volt, majd lassan új szerepet nyert: egy globalizált világban igyekezett súlyt adni az egyenként jelentéktelen országoknak.

Az unió nem mindig halad egyenesen előre. A reformok számára kedvező pillanatokban képes bezúzni a nemzeti fizetőeszközöket és lebontani a határbódékat, néha viszont elakad az integráció folyamata. Hogy Orbán Viktor képes újra és újra megakasztani az uniót, engedményeket zsarolhat ki magának, miközben blokkolhatja a keleti önkényurak elleni fellépést, az jelentős részben két alapító állam felelőssége. A 2004-ben kidolgozott, a vétójogok korlátozását jogszabályba véső európai alkotmányt a magyar Országgyűlés az elsők közt ratifikálta – logikus, hogy a Fidesz is igent mondott rá, hiszen Szájer József is részt vett a szövegezésében. Az integrációt új alapokra emelni kívánó uniós alkotmány azonban sose lépett életbe: francia és holland belpolitikai játszmák áldozata lett. A 2020-as konfliktust sem a magyar kormányfő idézte elő.