Kimatekozható-e egyáltalán, mikor lesz vége a járványnak? Hogyan számolhatunk?
Mikor tetőzik a járvány, és mikor lehetünk túl rajta? Az újságolvasó – de talán egyik-másik politikus is – alig talál támaszt az előrejelzésekben. Miért adnak eltérő eredményeket a modellek?
Tudományosan nézve a járványterjedési modellek többnyire kompartmentalapúak, magyarul csoportokba („rekeszekbe”) sorolják a népességet. A SIR-modellben például három ilyen fiók van: azoké, akik még elkaphatják a fertőzést (susceptible), a fertőzötteké és betegeké (infective), végül azoké, akik már túl vannak a fertőzésen (recovered).
Az egyik alapfeltételezés, hogy egy kompartmenten belül nincs különbség az egyes emberek viselkedése között. Ez rögtön vitatható – magyarázza Nepusz Tamás bioinformatikus –, hiszen egy egészségügyi dolgozó vagy egy ételfutár sokkal több emberrel kerül kapcsolatba, mint az, aki egész nap otthonról dolgozik.
További alapfeltételezés az ilyen modelleknél, hogy a populáció „jól kevert”, azaz az egyes csoportok tagjainak a találkozási valószínűsége csak a csoportok méretétől függ. Ezzel megint lehet vitatkozni: egy alapos tesztelést és kontaktkutatást végző, majd a fertőzötteket karanténba helyező országban a betegek kisebb valószínűséggel tudják továbbadni a vírust, mint máshol.
A szakértő március elején kezdett saját előrejelzést számolgatni, mert arra volt kíváncsi, hogy elmarad-e az Ultrabalaton májusban. Modellje időközben több helyen felbukkant, köztük az Átlátszó koronamonitoros oldalán is. Így saját módszerével is illusztrálhatja a lehetséges eltéréseket. Egészen máskor jelzi a modell a járvány tetőzését, ha állandónak veszi a terjedés sebességét, és máskor, ha csökkenéssel számol. Utóbbi természetesen már becslés: senki sem tudhatja előre, hogy akár a véletlen, akár kormányintézkedés nyomán mennyivel lassul – ha egyáltalán lassul – a kór terjedése.
Ez ugyanis nem olyan, mint az időjárás-előrejelzés, ahol az ember nemigen befolyásolhatja a trendeket. Ha holnap az operatív törzs bejelentené, hogy teljes kijárási tilalom van mindenkinek, kivéve a pizzafutároknak, ők pedig csak az ajtó alatt csúsztathatják be a pizzát – konstruál példát Nepusz –, akkor minden matematikai előrejelzés összeomlana, hiszen a járvány terjedési rátája gyakorlatilag azonnal nullára esne vissza.
Kívülállóként joggal feltételezhetjük, hogy az operatív törzs belső használatára készülő előrejelzések figyelembe veszik a tervezett intézkedések várható hatását is, csakhogy ezek az intézkedések rögtön meg is semmisítik annak a lehetőségét, hogy akár a legpontosabb és legszofisztikáltabb, de az intézkedéseket még nem ismerő előrejelzés úgy teljesüljön, ahogy azt a korábbi görbék mutatták.