Drágulást észlel? A statisztika most nemigen tudja cáfolni a megérzéseit

Nincs infláció, mert a hús és a kenyér drágul ugyan, de a lépegető exkavátor olcsóbb lett

– ezt a szocializmusból ismert viccet teleportálta napjainkba a koronavírus-járvány. Az egykori gúnyolódás annak szólt, hogy a tervgazdaságban a napi fogyasztási cikkek erőteljes drágulását más, kevésbé keresett termékek árcsökkentésével „egyenlítették ki”.

Az igazsághoz tartozik, hogy a rosszízű megjegyzés már akkor sem fedte a valóságot, mert a statisztika a tényleges forgalom alapján mért, vagyis amiből nem vásároltak a fogyasztók, az nem is szépíthette az adatokat. De az érzékelt és a kimutatott infláció közti különbségnek reális okai is voltak, és a statisztikai számbavételnek is akadtak hiányosságai. Ezeket Petschnig Mária Zita tárta fel akkori sikerkönyvében, azt bizonyítva, hogy a pénz értékének csökkenését a szocializmusban sem lehetett elkerülni, bármit állítottak is az ideológusok.

A koronavírus-járvány következtében hasonló jelenség tanúi vagyunk. Mert egészen más benyomást kelt, ha azt vesszük alapul, hogyan lőtt ki egy év alatt a sertéshús, számos felvágott és pékáru ára, mint ha éppen tankolunk.

A Központi Statisztikai Hivatal szerint a sertéscomb ára 2019 áprilisa óta 1220-ról 1630 forintra, a párizsié 1540-ről 1940-re, a fehér kenyéré 306-ról 345-re nőtt. Konkrét vásárlásaink, házhoz szállított kosaraink még markánsabb drágulást mutathatnak, nem is szólva egy fej ezerforintos karfiolról vagy a kilónként 2 ezer forintos paradicsomról.