Viszonylag szűk körben, néhány tucat résztvevő jelenlétében vezényelték le a világpolitikában több mint öt évszázadon át megkerülhetetlen Oszmán Birodalom gyászszertartását 1920. augusztus 10-én. A búcsúztatóra – amely az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések fináléja volt – képletesen és a szó szoros értelmében is törékeny körülmények között került sor.
A békediktátumot a világhírű sevres-i porcelánmanufaktúra első emeleti dísztermében a már hatalmát vesztett szultán képviselői látták el kézjegyükkel, a győztes aláírók egyikének a hadserege pedig akkor már másfél hónapja masírozott városról városra Anatólia belseje felé, hogy „helyreállítsa” sosemvolt birodalmát.
A sevres-i békediktátum aláírása /// Negyedére csökkent volna az Oszmán Birodalom területe
Wikipedia
Ami a történelmi szimbólumok iránt fogékonyakat gondolkodtathatta el: a ceremóniához azt a díszes, a bölcsesség római istenasszonyát, Minervát ábrázoló tintatartót használták, amelyet II. Vilmos (immár szintén bukott) német császár még 1914-ben rendelt a francia manufaktúrától, ám a világháború miatt sosem tudta átvenni.
