Seres László: Rémhír, retró, retorzió

3 perc

2020.05.28. 13:30

Az elmúlt hetekben rémhírterjesztés címen indított hatósági eljárások nem véletlenül emlékeztetnek a szocializmus korának politikai vegzálásaira. Üdv újra a nyolcvanas években! Vélemény.

A videófelvétel tartalma és minősége is a nyolcvanas évek amatőr belügyi kisfilmjeit idézi. Hajnalban érkezett, arc nélküli nyomozók matatnak egy zilált lakásban, a konyhaasztalon műanyag kólásflakon, nagy a rendetlenség, hát persze, felforgató lakásában járunk. Rémhírterjesztő ellenforradalmár, illetve ellenzéki-ellenséges elem. A kamera szorgos, kesztyűs kezekre közelít, amint valamilyen mintát vesznek, vagy épp lefotóznak egy mobiltelefont, mögötte kis sárga táblán egy 1-es szám: igazi bűnjelet látunk ebben a Kádár-kori NCIS-ben.

A rendőrségnek komoly oka van a nyomozásra: az elkövetési magatartás az volt, hogy az illető rémhírt terjesztett,

féligazságot posztolt, pánikot keltett, illiberális miniszterelnököt diktátori színben tüntetett fel.

Megkérdőjelezte a vírussal kapcsolatos kormányzati döntéseket, tömeges megbetegedéstől félt, nagy nyilvánosság előtt, annak sérelmére, ezzel is akadályozva a vírus elleni védekezést, plusz jelentős csapást mérve a köznyugalomra.

Mindez nem véletlenül emlékeztet a szocializmus kori politikai vegzálásokra (a tekintélyelvű struktúrák intézményesítésével, a jogállami garanciák leépítésével egyetemben), úgyhogy hadd idézzek fel egy olyan minapi ügyet, ami már a nagy vihart kavart szerencsi és gyulai házkutatások után történt.

Ez ugyanis azt igazolja, hogy a pártállam egyik legfontosabb, sokszor alulértékelt jellemzője bukkant fel újra: a teljes kiszámíthatatlanság.