Seres László: Rémhír, retró, retorzió

Az elmúlt hetekben rémhírterjesztés címen indított hatósági eljárások nem véletlenül emlékeztetnek a szocializmus korának politikai vegzálásaira. Üdv újra a nyolcvanas években! Vélemény.

  • Seres László

A videófelvétel tartalma és minősége is a nyolcvanas évek amatőr belügyi kisfilmjeit idézi. Hajnalban érkezett, arc nélküli nyomozók matatnak egy zilált lakásban, a konyhaasztalon műanyag kólásflakon, nagy a rendetlenség, hát persze, felforgató lakásában járunk. Rémhírterjesztő ellenforradalmár, illetve ellenzéki-ellenséges elem. A kamera szorgos, kesztyűs kezekre közelít, amint valamilyen mintát vesznek, vagy épp lefotóznak egy mobiltelefont, mögötte kis sárga táblán egy 1-es szám: igazi bűnjelet látunk ebben a Kádár-kori NCIS-ben.

A rendőrségnek komoly oka van a nyomozásra: az elkövetési magatartás az volt, hogy az illető rémhírt terjesztett,

féligazságot posztolt, pánikot keltett, illiberális miniszterelnököt diktátori színben tüntetett fel.

Megkérdőjelezte a vírussal kapcsolatos kormányzati döntéseket, tömeges megbetegedéstől félt, nagy nyilvánosság előtt, annak sérelmére, ezzel is akadályozva a vírus elleni védekezést, plusz jelentős csapást mérve a köznyugalomra.

Ónody Gomperz: A mi demokratikus zsarnokunk

Miért nincs már járvány, és miért volt eddig? Azért, mert mi így éreztük, és Orbán engedelmeskedik. Napóleon is így működött, csak neki ehhez még korona kellett és hadsereg.

Mindez nem véletlenül emlékeztet a szocializmus kori politikai vegzálásokra (a tekintélyelvű struktúrák intézményesítésével, a jogállami garanciák leépítésével egyetemben), úgyhogy hadd idézzek fel egy olyan minapi ügyet, ami már a nagy vihart kavart szerencsi és gyulai házkutatások után történt.

Ez ugyanis azt igazolja, hogy a pártállam egyik legfontosabb, sokszor alulértékelt jellemzője bukkant fel újra: a teljes kiszámíthatatlanság.

Hozzászólások