Róth Elza: Heti nemzethalál – kultúrharc a Senki Szigetén

Botrány van – konstatálja ásítva a kommentátor. Már megint. Semmi a földön nem sivárabb és kiszámíthatóbb a magyar közélet botrányainál.

Tóth Krisztina azt mondta, meséli zaklatottan/felvillanyozva a Mandinertől a Blikken át az Indexig menően a sajtó, hogy vegyük ki Az arany embert az iskolai olvasmányok közül, mert egyfelől hosszú és unalmas, másfelől, és ez a fontos, sematikusan és károsan osztja el a nemi szerepeket. És hogy ez a felvetés szörnyű kultúraromboló düh-e, vagy menő és szép feminista érzékenység.

Pedig Tóth felvetésében igazán nincs semmi radikális, ez aztán tényleg nem múltat eltörölni kívánó szobordöntögetés, csak, szerintem, egyszerű tévedés. Ajánlata nem akarja „kitagadni” a magyar irodalomtörténetből, nyom nélkül eltüntetni, kiradírozni Jókait, vagy akár csak Az arany embert. Az iskolai olvasmánylista ugyanis nem valamiféle faliújság, amelyre azok nevei kerülnek, akikre büszkék vagyunk. Csak arról beszélünk, mit olvasson el valaki mindenképpen az iskolában 6 és 18 éves kora között, milyen könyvek révén tanulja és szeresse meg az olvasást, és a szóba jöhető szövegek száma, nem nehéz belátni, véges.