Lehúzott több gyárat és átverte Demján Sándort is – Magyar svindlerek, 6. rész
6 perc
2021.04.14. 17:00
Gazdag külföldi üzletembernek adta ki magát a rendszerváltáskor, Demján Sándor és Boros Imre bankárok ajánlását mutogatta a behízelgő modorú szélhámos, majd gyárvásárlásokkal hitegette partnereit. Sokaktól csalt ki hatalmas összegeket, de amikor őrizetbe vették, nemcsak igazi nevét, hanem még az állampolgárságát sem tudták a rendőrök. Végül abban maradtak, hogy feltehetően egy amerikaival, Joseph Madollal van dolguk. Dezső András cikksorozatának újabb epizódja.
Magas, ősz hajú, szemüveges. Mindössze erre emlékeznek azok, akiket közvetlenül a rendszerváltás után összesodort az élet egy rejtélyes üzletemberrel, aki Joseph LaPointe-ként mutatkozott be.
Negyvenes éveiben járt, és egyike volt azoknak a szélhámosoknak, akik akkoriban bolondították a magyarországi gazdasági szereplőket, köztük azokat a cégvezetőket, akik nem értették a rájuk szabaduló kapitalizmust, és mindig felcsillant a szemük, ha találkoztak egy nyugati üzletemberrel, aki érdeklődést mutatott a vállalatuk iránt.
LaPointe 1990 elején bukkant fel Szentendrén, és magát gazdag svájci igazgatónak kiadva a Márka Üdítő Kft. vegyesvállalattá alakításába szállt be. A Márka üdítőt is gyártó és forgalmazó szentendrei kft fejlesztésére ötmillió német márkát ígért.
Egy retró Márka-reklám:
A szélhámos különböző szerződéseket kötött a cég nevében: egy befektetési társaságnak 80 ezer dolláros megbízást adott, egy ügyvédi munkaközösségnek pedig 20 ezrest.
Svindlerek, szélhámosok, balhék. A hvg360 új sorozatában Dezső András a múlt század és a jelenkor magyar alvilágában merül el. Meghökkentő és tanulságos mesék az élet sötét oldaláról.
A kft-nél azonban gyanús lett, hogy a beígért törzstőkeemelés ötszöri felszólítás ellenére sem történt meg, ezért leállították a cégbíróságon a vegyesvállalat bejegyzését. Igen ám, de addigra LaPointe – közjegyzői igazolással a kezében – már úgy lépett fel külföldi cégeknél, mint a vegyesvállalat ügyvezető igazgatója: egyebek mellett megrendeléseket írt alá, egy német banknál 25 millió márkás kölcsönt igényelt, egymillió márkáért luxusautót rendelt meg egy német cégtől, 60 millió forintos reklámmegbízást adott egy magyar részvénytársaságnak és a sort még hosszan lehetne folytatni.
A szerződések megkötésénél a vegyesvállalat bélyegzőjét használta jogtalanul, az utazgatásaihoz, üzletkötéseihez összesen 600 ezer forintot költött el a Márka Kft. vagyonából (1990-ben a havi bruttó átlagkereset 13 ezer forint volt). Ekkor jelentette fel egyik üzleti partnere, a Promontorvin igazgatója.