Tamás Ervin: Mindenki Karácsonyra várt – de mire lesz elég, amit ő hozott a politikába?
Karácsonyról azt tartják, hogy egymástól eltérő gondolkodású emberekkel is szót tud érteni. De vajon van-e ezen a végletekig elvadított terepen még igény erre? Képes-e a béke követeként színre lépni úgy, hogy szétszednek mindent körülötte? Vélemény.
Nem bejelentkezik – megérkezik.
Valami ilyesmi lehetetett a kommunikációs stratégiája annak, hogy Karácsony Gergely az utolsó pillanatig kivár, s valószínűleg most szombaton lép színre, mint az ellenzék újabb kormányfőjelöltje.
Lehet, hogy a koreográfia része volt az is, hogy eleddig rigorózusan távol tartotta magát az ezt firtató kérdésektől, s nem szólt hozzá a jövendő versenytársak megnyilatkozásaihoz sem. Habozott, mint eddig sokszor, meggyőzték, mint eddig is többször. Kapóra jöhetett a tekintélyes angol gazdasági lap, az Economist felkérése, amely szinte előjátéka lehetett volna a menetrendnek: az induló mozdony sípszava.
Előválasztásból show-mérkőzés: mindenki indul, de Karácsony nyer
Fel tudná rázni a szavazóikat, ha az ellenzéki jelöltek valódi versenyt vívnának támogatásukért az előválasztásokon. Tudja ezt a Fidesz is, akadályozza, ahol éri. De az ellenzéki oldalon sem erőltetik az országos selejtezőt, inkább beállnának a bakival induló Karácsony Gergely mögé.
Csakhogy gép került a homokszemek közé. Még csak azt sem hiszem, hogy az interjúban elhangzó bárdolatlan szellemesség volt ennek kizárólagos oka. Készültek már a nyílt titokra, a „szombati meglepetésre” mindkét oldal stábjai. Mindkettő riadókészültségben.