Pegasus-ügy
Az elmúlt évek legkomolyabb lehallgatási botrányát szellőztette meg egy nemzetközi oknyomozó együttműködés keretében a Direkt36. Mint kiderült, számos országban ismert újságírók, üzletemberek és ügyvédek százainak mobiltelefonjára telepíthették az izraeli NSO Group Pegasus nevű kémszoftverét, amit minden jel szerint a magyar állam is bevethetett. A botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
HVG: Egykori igazságügyminiszterként annak idején ön is olyan pozícióban volt, hogy a titkosszolgálatok által kért, miniszteri engedélyhez kötött titkos információk megszerzését, mint például a lehallgatások, titkos házkutatások, engedélyezte. Mennyire lepődött meg a Pegasus-ügyön?
Bárándy Péter: Ami meglepett, az a reakció amatőr és visszataszító módja. Amikor egy külföldi újságíró megkérdezte Varga Juditot, hogy adna-e engedélyt újságírók megfigyelésére, a miniszter asszony azt válaszolta, hogy már a kérdés feltétele is provokáció. Pedig erre a kérdésre a helyes és igaz válasz az, hogy: „Miért ne?” Mert ha egy újságíró tesz olyat, ami nemzetbiztonsági sérelemmel jár, akkor szóba jöhet a megfigyelése, hiszen nincsenek ilyen szempontból védett foglalkozások. Márpedig ha rögtön az első válasz butaság, akkor onnan nehéz továbblépni.
HVG: Mennyire precízek és egyértelműek azok a jogszabályok, amelyek alapján egy miniszter megadhatja az engedélyt?
B. P.: A legnehezebben körülhatárolható és a legkevésbé precízen meghatározható terület az, amikor nemzetbiztonsági sérelmek veszélyét akarják elhárítani, és ehhez kérnek engedélyt a leplezett eszközök alkalmazására. Ilyenkor a miniszternek egy alkotmányossági tesztet kell lefolytatnia. Azt kell mondania a szolgálatoknak, támasszák alá, hogy ezek az információk csak leplezett eszközökkel szerezhetőek be, és ha ez valóban így van, akkor azt kell vizsgálni, szükséges-e és arányos-e az alapvető jogok ilyen mértékű korlátozása.
