Vízvisszatartó parkokkal, zöldtetőkkel, esőkertekkel, süllyesztett terekkel és csatornaként funkcionáló alagutakkal veszik fel a küzdelmet a metropoliszokban a hirtelen lezúduló csapadékkal.
Egyre több helyen kaphat többletjelentést a „Leugrok a parkba focizni egyet!” kijelentés, merthogy mind több városban süllyesztik a parkok játszótereit, sportpályáit pár méterrel az utcaszint alá. A változtatásnak nem az a célja, hogy a gyerekek nehezebben szaladjanak az autók alá, hanem a városi vízgazdálkodás javítása: ezek a terek adott esetben alkalmi víztározóként funkcionálhatnak. Magyarán: egy villámárvíz idején pár órára ebben a mélyedésben áll meg – és szivárog lassan a talajba – a hirtelen lezúdult csapadék, ahelyett, hogy az utakra, a pincékbe és a csatornákba ömlene.
Ez is egy kézenfekvő és kevésbé költséges megoldás azok közül, amivel az utóbbi években a világ számos pontján próbálkoznak, hogy elejét vegyék az olyan katasztrófahelyzeteknek, mint amilyeneket az utóbbi hetekben is láthattunk Európa több nagyvárosában, köztük Londonban. Ökológusok és várostervezők régóta hangoztatják, hogy a lebetonozott, leaszfaltozott felületeken a csapadéknak csupán öt százaléka képes a talajba szivárogni, több mint a felével a csatornarendszernek és a tűzoltószivattyúknak kell(ene) megküzdeniük. Erre pedig az „egy nap alatt egyhavi eső” korszakban egyre kisebb az esély.
Elöntött két londoni kórházat az árvíz
Hatalmas eső esett vasárnap Londonban, több metróállomást is le kellett zárni.
A tízes toplistán a nyolcadik helyre került a kamcsatkai földrengés, mégsem voltak halálos áldozatok. Ez hogyan lehetséges? Cikkünkben igyekszünk válaszokat találni. Felidézzük azt a 2004-es katasztrófát is, amikor a világ egy életre megtanulta, mi az a cunami.
Ha sikerül a kormányváltás, más törvényre is hasonló sors vár.
A kormányközeli lap a közvélemény-kutató megfutamodásáról írt, aki szerint erről szó sincs.
Új műsorvezetőket kap a Kalandra fal!
