Rémséges múltjából próbál hasznot húzni Albánia, a bunkerek földje
5 perc
2021.08.12. 13:00
Mi történik, ha egy ország élére egy üldözési mániában szenvedő, viszonylag jó genetikai adottságokkal megáldott egykori partizán kerül? A választ Albániában találhatjuk meg: a második világháború vége után negyven évig uralkodó kommunista diktátor, Enver Hodzsa több mint 170 ezer bunkert építtetett harmad-magyarországnyi birodalmában. A vasbetonba öntött múltat nehéz eltörölni, így a kapitalizmusba belekóstoló albánok turisztikai látványossággá alakítják át a kis, a közepes és a városrésznyi bunkereket.
Megdöbbentő látványt nyújtanak az albániai utakat szegélyező, a házak közé telepített, vagy éppen a hegy és domboldalakba épített bunkerek: egyszerre tűnnek hiábavalónak, komikusnak és az emberi szenvedés megannyi emlékművének. A mindenfelől – Kínától Jugoszlávián át a NATO-ig és a Szovjetunióig – katonai támadástól tartó Hodzsára az 1970-es évek elején tört rá az építhetnék, s 1983-ig országszerte több mint 170 ezer bunkerrel szórta tele hazáját.
A projekt még inkább szegénységbe taszította a világtól szinte teljesen elzárt, talán a legjobban a mai Észak-Koreára hajazó diktatúrát: a legkisebb, egy-két ember befogadására alkalmas fedezékekhez is egy kétszobás lakásra elegendő betont kellett elpazarolni, és voltak olyan időszakok, amikor az összes beton és vasgyár a bunkerekhez szükséges vasbeton gyártásával foglalkozott.
Körkörös védelem
Az előregyártott elemekből álló fedezékek telepítését a hadsereg felügyelte, ám a kétkezi munkát – az ásást és az elemek helyükre helyezését – a Hodzsához hű titkosszolgálat, a rettegett Sigurimi figyelő tekintete mellett az egyébként is már jól kizsákmányolt polgári személyek végezték. Az olasz megszállók ellen harcoló Hodzsa a második világháborúban a hegyekből indulva támadta az ellenséget, és a világégés után úgy döntött, elébe megy a dolgoknak: ha jön az ellen, az albánoknak a bunkerekben várva kell készen állniuk az agresszió visszaverésére.
