Nem árt az orrszarvúnak, ha lefelé lóg – de miért van erre szükség egyáltalán?

A lábánál fogva felakasztani valakit általában megszégyenítésnek vagy büntetésnek számít, de valaki történetesen orrszarvú, akkor más a helyzet. Ezt azok a tudósok sem hitték volna – persze nem az állati méltóság szempontjából, hanem szigorúan biológiai alapon vizsgálódva –, akik végül megállapították, hogy egy elkábított és helikopterrel szállított rinocérosz inkább hanyatt lógjon, mint hogy az oldalán feküdjön.

Az idén februárban közzétett tanulmányért Robin Radcliffe amerikai biológus és kollégái a héten kapták meg az egyik IgNobel-díjat. A vicces elismerés – amelyet vidám műsor keretében ítélnek oda több kategóriában, minden ősszel, nagyjából az igazi Nobel-díjak előtt egy hónappal – a szervezők szerint előbb megmosolyogtat, aztán elgondolkoztat. Radcliffe-ék esetében a kettő aránya szinte tökéletes. A lebegő állatok meghökkentő látványa ellenére az orrszarvúszállítás nagyon fontos dolog: része a vesztes helyzetből egészen jól fejlődő állatvédelmi törekvéseknek Afrika déli részén.

Békés fekete rinocéroszok Namíbiában /// Szarvas hiba

Save the Rhino

A számok megdöbbentőek. Az 1960-as években több mint 100 ezer fekete, más néven keskenyszájú rinocérosz (Diceros bicornis) élt Namíbiában, Dél-Afrikában, Kenyában és Zimbabwéban. Három évtizednyi orvvadászat után 98 százalékuk eltűnt. A 90-es évek közepén 2.354 példányt számoltak össze. A háttérben az a józan ésszel nehezen felfogható tény áll, hogy sokan – főként Kínában – gyógy- vagy varázserőt tulajdonítanak az állat szarvának. Az orvvadászat kifizetődő üzlet.