Száz éve is grandiózus beruházás helyszíne volt a leendő Fudan Egyetem és a Diákváros területe
Fedett városi térként gondolta újra két fiatal építész az elhagyatott Nagyvásártelepet. Lesznek lebegő irodák, süllyesztett színház, a rakodórámpán vendéglők és a tetőre függesztett futókör is. Imádni fogják a kínaiak.
A Duna-parti és Fővám téri bódésorok és kofasátrak dísztelen képét végre meg kell szüntetni
– adta ki a jelszót a múlt század húszas éveinek végén a Városháza, a nagykereskedők által elfoglalt csarnokból ugyanis az árusok kiszorultak a környező területekre.
Az épület mögötti utcákat vasúti vágányok hálózták be, hosszú, veszélyes és zajos tolatások után jutottak csak be az áruk a csarnokba. Ha nem találtak rá vevőt, vissza kellett rakodni, és ismét kitolni a közraktárak körüli, messze délre nyúló vágányerdőbe, ami elvágta a várost a Dunától, elsorvasztva a környéket. Ezt a lehangoló képet festette Budapest gyomráról egy korabeli újság.
A főváros, az áldatlan állapotok megszüntetésére, a korábban felvett hatalmas összegű dollárkölcsönből 8,3 millió pengőt szánt egyebek között arra, hogy az élelmiszer-nagykereskedelmet kiköltöztesse a városközpontból. Hosszas megfontolás után a mai Soroksári út, Kvassay út és a Ráckevei-Duna közti területet jelölte ki az új csarnok megépítésére.