Kortársai nem fukarkodtak a szuperlatívuszokkal: „a nemzet heroinája”, "a színjátszás évezredes misztériumának megtestesítője”, „Júliában felülmúlhatatlan” (bár ez a Júlia nem a Shakespeare-hős, hanem a Herczeg Ferenc képzelte Szendrey Júlia), s mi több, az 1930-as években az akkor már és még
a Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházat többnyire nem nemzetinek, hanem Bajor Gizi színházaként emlegették.
Évtizedeken és rendszereken átívelő kultusza máig töretlen, amiben alighanem nagy szerepet játszik fordulatos életének és rejtélyes halálának a legendákon átlépő igényes feldolgozottsága.
