Kálmán Olga: Össze kell hozni valamit, amiből mindenkinek jut, és erre csak Dobrev Klára képes

Hétköznapi történet: pár meglévő, nem túl jó állapotú alapanyagból össze kellene hozni valami finomat, olyat, ami a család összes tagjának ízlik, ami után elégedetten dőlnek hátra, mindenkinek jut belőle, és senki sem ugrik fel az asztaltól, hogy kösz, nekem ez nem elég jó. Ilyenkor az ember vesz egy nagy levegőt, a tekintete körbejár a konyhán, és sorozatfelvételeket készít mindenről, ami van és ami kelleni fog.

Vannak, akik ezen a ponton feladják, nem vállalják a kihívást, és vannak, akik elkezdenek kompromisszumokat kötni, azzal biztatva önmagukat, hogy bár lesznek, akik nem kapnak semmit, de az elégedettektől úgyis bezsebelik az elismerést.

Az igazi feladatmegoldó viszont darabonként rakja össze az egymáshoz illeszthető alapanyagokat, mindazt, ami az adott pillanatban rendelkezésre áll.

Igen, eddig ez egy hétköznapi történet, viszont azonnal más léptékre, a hétköznapi életből történelmi szintre helyezhetjük az adott feladatot, ha sorra vesszük a készen kapott alapanyagokat, amelyekből most főzni kell.

Adott egy leromlott egészségügy, van mellé méltánytalanul alacsony nyugdíj és munkabér, találunk még becsapott és bajban hagyott devizahiteleseket, becsapott és bajban hagyott vállalkozókat, semmire sem elég családi pótlékot, egyentankönyvből múlt századi rendszerben tanuló diákokat, szétszakított, állami propagandával mérgezett társadalmat, és mindeközben valaki még a konyhát is szétlopta. Nos, igen, itt kell valakinek helytállnia, ebből a sokféle elrontott, megrontott alapanyagból kell jót készítenie és mindent a helyére raknia.

Mindenkinek mindent ígértek a miniszterelnök-jelöltek, az elszámoltatásban egyetértettek, igazi vita Hadházy és Tóth jelölése körül volt csak

A NER rendszerének lebontásában, a fideszesek felelősségre vonásában, és a korrupciós ügyeken meggazdagodottak elszámoltatásában mind egyetértettek az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek első tévévitájukon, még ha máshogy is közelítenék meg mondjuk az adórendszer vagy a jogállam reformját. Igazi vita csak Hadházy Ákos és Tóth Csaba zuglói képviselőjelöltek támogatása körül alakult ki.

Mindezt nehezített pályán, nehezített feltételek között, mert aki 11 éve szétdúlta ezt a konyhát, az arról is gondoskodott, hogy a szabályok neki kedvezzenek, oda más soha be ne tegye a lábát. Igen, ez a képzeletbeli háztartás a mi közös otthonunk. A közös otthonunk lenne, ha hagynának benne minket békében élni, a hétköznapjainkat megélni és nem túlélni. Hiszem, tudom, hogy Magyarország változásért kiált, ez az ország többet és jobbat érdemel!

Most tényleg rajtunk a sor, hogy a legjobbat válasszuk, hogy arra az emberre bízzuk a munkát, a rendrakást és az új, szabad, demokratikus Magyarország megteremtését, aki erre a legalkalmasabb, aki legyőzi az ország szétrombolóit, és képes arra, hogy újra rendet teremtsen.

Van egy alapszabály: nem a keveseknek kell segíteni, hanem a sokaknak.

Láttunk már éppen elég példát arra, hogyan lett ebben az országban szomszéd, cimbora, vő, lánygyerek és a csókosok hada egyik napról a másikra multimilliárdos. Mindeközben a sokak Magyarországa úgy éli az életét, hogy a hónap végén választania kell, mit vegyen meg: a gyógyszerét vagy az ennivalóját.

Nem kérdés, hogy egy jó vezető az igazán rászorulókon segít, az ő nyugdíjukat alakítja úgy, hogy az ne csak a pénz romlását, hanem a bérek emelkedését is kövesse. Nem kérdés, hogy egy jó vezető nem a luxusrezsi-csökkentést élteti, hanem azokra gondol, akiknek a hónap végén mindenüket elviszik a sárga csekkek. Nem kérdés, hogy egy jó vezető érti és érzi, mit jelent gyermeket nevelni, mit jelent sérült gyermeket nevelni, és hogy a családi pótléknak nem alamizsnának, hanem valódi segítségnek kell lennie.

Nem kérdés, egy jó vezető nem nézheti tétlenül, hogy ma Magyarországon az egészségügy fejlesztése maximum a falak kifestéséről szól, és nem a betegek gyógyulásáról, nem az orvosokról, nővérekről. Tényleg el kell magyarázni, hogy nem a tégla, a festett fal, a raktárban porosodó lélegeztetőgép tud életet menteni, hanem az ember?! Sajnos a helyzet még ennél is rosszabb, hiszen nem arról van szó, hogy azok, akik ezt tették az egészségüggyel, az oktatással, a nyugdíjasokkal, a vállalkozókkal, egyáltalán az egész országgal, azok ne tudták volna, mit cselekszenek.

Tóta W.: Egy koalíció fogantatása

Ma a hatalomhoz vezető út abban merül ki, hogy aki szaporán nyal, az idővel kaphat egy birtokot. Egy jobb világban lesznek ilyenebb meg olyanabb pártok, és mi, a polgárok napról napra eldönthetjük, melyik tetszik jobban. Egy jobb világban verseny lesz, értünk. Vélemény.

De, tudták, viszont egyetlen dolog érdekelte őket: a hatalom megtartása, és ennek érdekében szétlopni mindent, ami csak mozdítható. Az nem kérdés, hogy egy jó vezető mindezt számonkéri rajtuk, és nem politikai bosszúból, hanem mert lopni bűn, és aki meglopta a közvagyont, annak bizony a törvény előtt kell ezért felelnie. A törvénytelenül szerzett vagyont pedig el kell kobozni, mert az nem az övék, tőlünk lopták el. Nem kérdés, hogy egy jó vezető nem magányos harcos: széles körű összefogás, támogatás nélkül a legjobb szándék is kevés lenne.

Ehhez a munkához a legerősebb ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció ereje kell, és mindazoké, akik hisznek ebben az erőben.

Van egy hétköznapi történetünk: pár meglévő, nem túl jó állapotú alapanyagból össze kellene hozni valami finomat, olyat, ami a család összes tagjának ízlik, amiből mindenkinek jut, nem csak a keveseknek. Először is ki kell zavarni a konyhából azokat, akik ezt a felfordulást művelték, aztán gondosan össze kell válogatni az alapanyagokat, a hiányzókat pótolni, majd az asztalnál nyugalmat teremteni. Én biztos vagyok abban, hogy erre csak egy NŐ képes. És biztos vagyok abban, hogy erre csak EGY nő képes. Őt úgy hívják, hogy Dobrev Klára.

A szerző a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja