A több mint százéves gipszmásolatok lekörözhetik a 3D-s nyomtatók szobrait

Nincs annál kínosabb ma már egy múzeumban, ha az eredeti mű helyett másolattal kell beérnie a látogatónak. De nem mindig volt ez így.

Az amerikai művészeti múzeumok története 1900 előtt nem más, mint gipszmásolat-gyűjtemények története

– írja Rózsavölgyi Andrea művészettörténész a Szépművészeti Múzeum egykor csaknem ezerdarabos, kalandos sorsú gipszkollekciójának 300 művét bemutató új komáromi múzeum katalógusában. A XIX. századi alapítású európai és észak-amerikai múzeumok hatalmas csarnokai azért épültek, hogy az antik és a reneszánsz szobrászat másolatait bemutassák. A moszkvai Puskin, a londoni Victoria and Albert, a két berlini Nationalgalerie, a New York-i Metropolitan vagy a budapesti Szépművészeti Múzeum termeiben ott sorakoztak a gyakran márványszerűre vagy bronzszínűre festett, gipszből öntött Laokoón-csoportok, a firenzei dóm kapui, a milói Vénuszok, Polükleitosz Dárdavivői, Michelangelo Mózesei. Nem csoda, hiszen a világ ezekért a műtárgyakért rajongott, miközben eredetiben csak a gazdag és kalandvágyó felső tízezer láthatta. Másoknak meg kellett elégedniük a metszetekkel, vagy jobb esetben az albumok gyenge minőségű fotóival.

A jelentős művek másolása nem új keletű.