A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Képzeljünk el egy terebélyes fát, amelynek törzse izmos ágakat bocsát a négy világtáj felé. Ahány ág, annyi művészeti irány. Az ágakból temérdek gally indul, megannyi képet meg szobrot teremve.
Ezt a csodatermő fatörzset Paul Cézanne-nak hívják
– így jellemezte Kállai Ernő elismert művészetkritikus az 1930-as évek végén az aix-en-provence-i születésű művész jelentőségét. Nem véletlenül indul a Szépművészeti Múzeum jövő év február közepéig nyitva tartó Cezanne-tól Malevicsig – Árkádiától az absztrakcióig című kiállítása a Sao Pauló-i művészeti múzeumtól kölcsönkért A nagy fenyő című képpel, amelynek vásznát a művész festés közben kétszer is megtoldotta, hogy elférjen rajta a monumentális fa. A sok esetben kifejezéstelen és mozdulatlan Cézanne-portrékhoz képest „az óriás fenyő nagyon is él”, ahogy a posztimpresszionista művész hagyatéka is. (A művész nevét a kiállítás a Cezanne Társaság kérésére, a provanszál helyesírásnak megfelelően, ékezet nélkül használja.)
Cseppet sem túloz tehát a ma is megkerülhetetlen Kállai, hiszen nincs fauvizmus, kubizmus, expresszionizmus, konstruktivizmus Cézanne nélkül, sőt a hatása máig tart.
Ki kire hatott? Művészeti irányzatok térképe a Cezanne-tól Malevicsig – Árkádiától az absztrakcióig című kiállításon /// Elágazások
Kiss-Kuntler Árpád
