A zseniális dilettáns, Trója régésze – 200 éve született Heinrich Schliemann

9 perc

2022.01.06. 17:00

Világcsavargó, kalandor, nyelvzseni, üzleti zseni, amatőr régész és műkincscsempész, akinek a nevéhez a régészet történetének egyik legjelentősebb felfedezése kötődik, bár nem egészen azt fedezte fel, amit felfedezni vélt. Azt inkább pusztította brutális ásatási módszereivel.

Heinrich Schliemann kétszáz évvel ezelőtt, 1822. január 6-án született. Rostock mellett, Neubukowban jött a világra. Apja ágrólszakadt evangélikus lelkész volt, édesanyját kilencéves korában vesztette el. Apja a fiát zsenge gyermekkorától a homéroszi eposzokon nevelte, és a kis Heinrich saját állítása szerint (amire senki ne vegyen mérget) már hétéves korában leszögezte, hogy meg fogja találni Tróját.

Apja megpróbálta őt humán gimnáziumban taníttatni, de csak addig tudta állni a költségeket, amíg sikkasztott a gyülekezet pénzéből. Miután lebukott és elvesztette az állását, a fiának is el kellett hagynia a gimnáziumot. Inasnak adták, elzáródott útja az egyetem felé. Öt évig dolgozott segédként egy fűszeresnél, egészen addig, amíg egy súlyos hordó megemelésekor el nem pattant egy ere.

Ekkor Hamburgba ment, hajósinasnak állt, ám a Venezuelába induló gőzöst egy hatalmas vihar elsüllyesztette, és a túlélők Hollandiában értek partot.

Éhbérért alkalmazott irodai tintakukacként kezdte újra a vízből mentett életét egy export-import cégnél. Nélkülözött és tanult történelmet, nyelveket. Saját állítása szerint (erre se vegyünk mérget) hat hét alatt képes volt a nulláról elsajátítani egy nyelvet. Az általa beszélt nyelvek számát a különböző források tíz és tizenöt közé teszik. Hamarosan kiemelték a tintakukacságból, ügynök lett belőle, aki mindenkivel az anyanyelvén tudott tárgyalni. A cég nyelvismeretét is értékelve kiküldte Oroszországba, ahol azután számos német cég képviselőjeként ügyködött.

Heinrich Schliemann portréja 1892-ben megjelent önéletrajzából / Világpolgár
Wikipédia / Közkincs

Ott ő már jómódban élt, de fiatalon elhunyt bátyja sokkal jobban megszedte magát Amerikában az aranyláz idején. Bátyja halála után ő is átszelte az óceánt, bankot alapított a kaliforniai Sacramentóban. Aranyporral kereskedett, és fél év alatt több mint egy millió dollár értékű aranyport forgalmazott igen nagy haszonnal. Amikor a Rotschildok helyi ügynöke csalással vádolta, egészségi okokra hivatkozva gyorsan elhagyta Kaliforniát.

Amerikai élményeiről sok mindent összeírt a későbbiekben. Például azt, hogy együtt vacsorázott Millard Fillmore elnökkel, és szemtanúként számolt be az 1851-es San Franciscó-i tűzvészről. A galád történészek bebizonyították, hogy az elnökkel sem vacsorázott és nem is volt San Franciscóban a tűzvész idején.