Pető Andrea: Az illiberális kormány álproblémái és az ellenzéki pártok nőpolitikája

Késlekedik a magyar ellenzék, hogy ebben a történelmi helyzetben a női választókról gondolkodjon. Soha ennyire nem volt nehéz a tisztánlátás a nők egyenlőségét illetően, és még soha nem volt ilyen nehéz, háború közepette, közös stratégiát alkotni.

Az egyre nehezebben hozzáférhető magyar statisztikák nyújthatnának képet a nők helyzetéről a 2022-es választások előtt. Mivel azonban ezek alig állnak rendelkezésünkre, egyre fontosabbá válnak a nemzetközi adatok. Ezek szerint Magyarország az európai esélyegyenlőségi indexen Románia és Görögország után, hátulról a harmadik helyen áll. Az elérhető indexek két dolgot mutatnak: egyrészt, hogy nem történt változás az elmúlt tíz évben. Másrészt, ha történt is változás, azzal az ország női lakosságának helyzete rosszabbodott, a kormány az egyénekre, elsősorban a nőkre zsuppolta a válságkezelés felelősségét és anyagi következményeit. Mintha két országban élnénk: az egyik fele szerint minden rendben van, épül, szépül az ország, a másik szerint minden rosszabb, nehezebb és drágább. És ez utóbbit mutatja minden, nem Magyarországon, nem kormányzati megrendelésre készült statisztika is.

Mégis miért mobilizálja olyan nehezen a nőket az ellenzék? Miért tart olyan sokáig a programalkotás, és miért felemás még mindig a kommunikáció?