Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Ebben a háborúban mindkét szereplő erős játékos lélektani hadviselés tekintetében” – mondja Bányász Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, kiberbiztonsági szakértő. Hozzáteszi, hogy ezt az oroszokról régóta tudták, azonban az ukránok e tekintetben is meglepetést okoztak. A lélektani műveletek az emberiséggel egyidős, nem csak háborúban alkalmazott eszközök. Háborús körülmények között céljuk a saját tábor morális megerősítése, a bizonytalanok meggyőzése, az ellenfél harci kedvének gyengítése. Amikor az ókorban az egyiptomiak ellen küzdő perzsák macskákat lógattak a páncéljaikra, mert tudták, hogy a macska szent állat Egyiptomban, lélektani hadviselést folytattak, ahogy a mai propagandaanyagok, álhírek, mémek terjesztői is.
A szakértő emlékeztet, hogy az oroszok hosszú ideje folytatnak békeidőben is sikeres pszichés hadviselést, elég csak a Brexitre, vagy a 2016-os amerikai elnökválasztás befolyásolására gondolni. Tapasztalatuk van bőven, nem véletlenül figyelmeztetett az ukrán védelmi minisztérium arra, hogy az oroszok jelentős erőket fordítanak „az információs és lélektani műveletek fokozására”. Ugyanakkor Bányász szerint sok „ostoba konteó” is szerepet kap náluk, például, hogy azért nincsenek chemtrail csíkok az égen, mert Putyin lerombolta az ukrán vegyianyag üzemeket, amiért mindenki hálás lehet neki. Ezzel azonban szerinte csak a meglévő, összeesküvés-elméletekre nyitott tábort lehet erősíteni, akik nem fogékonyak az orosz narratívára, azokat nem.
Bányász az olyan brutális fenyegetéseket sem tartja hatékonynak, miszerint például Moszkva nyilvános kivégzéseket tervez az elfoglalt városokban, mert ez azt erősíti az ukrán félben, hogy nincs vesztenivalójuk, az utolsó vérükig harcolniuk kell. A hadviselés része ugyanakkor az engedékenyebb hangnem is, amikor az ukrán népet nem, csak a vezetőiket okolják a történtekért. „Soha nem fogom visszavonni azt az állításomat, hogy az orosz és az ukrán egy nép, még ha nagyon sok ukrán meg van fenyegetve, és átmosták az agyukat” – fogalmazott Putyin.
Az ukránok – valószínűleg erős nyugati segítséggel – meglepően ügyesen építik a saját narratívájukat. „Zelenszkij elnökön látszik, hogy a szórakoztatóiparból érkezett, minden megszólalása megtervezett, hatásos” – mondja Bányász, aki szerint az ukrán félnek óriási pszichés erőt adnak az olyan történetek, mint a Kígyó-sziget védőié. Utóbb kiderült, hogy nem haltak meg, de az ukrán vezetés ennek feltehető ismeretében is erősítette a védők hősiességének történetét. „Szimbolikus, könnyen azonosulható esemény, amely főleg a fiatalokra képes hatni”.
Ugyanilyen lélektanilag zseniális húzásnak tartja az orosz anyák bevonását azzal, hogy ha akarnak, elmehetnek Kijevbe fogságba esett fiaikért. „Egyrészt az ukránok erkölcsi fölényét lehet hangoztatni, hogy ők bizony nem háborút akarnak, és mennyire emberségesen bánnak a hadifoglyokkal. Másrészt annak a katonának a hősiessége, férfiassága eléggé megkérdőjelezhető, akiért az édesanyja megy”. Az ilyen akciók bomlasztják az ellenfél morálját, ami azért fontos, mert ez lehet a hadászatilag, létszámban óriási erőfölényben lévő orosz hadsereg gyenge pontja. A támadás előtt az orosz katonákat heteken át gyakorlatoztatták télvíz idején, sokan közülük nem hitték, hogy háború lesz, nincs bennük olyan erős meggyőződés, mint az ukrán félben. Lélektanilag sokat számít az is, hogy nem sikerült Putyin terve, a rövid háború. „Ez óriási löketet adott az ukránoknak, elhitték, hogy meg tudják állítani az oroszokat” – állítja a szakember.
A pszichés nyomást erősítik az olyan képek, mint a harckocsik elé fegyvertelenül kiálló ukrán civilek, vagy az orosz katonákat szidalmazó idősek fotói. Ezek az oroszokat gyengének, sebezhetőnek mutatják, nem véltetlen, hogy Moszkvában nemrég közölték: akár 15 éves börtönbüntetése is számíthat az, aki „valótlan információt” terjeszt az orosz hadseregről.
A lélektani hadviselés része a vezetők egészségi, mentális állapotáról szóló találgatás. Nem tudhatjuk, hogy mennyi az igazság a Putyin állítólagos betegségéről, rossz pszichés állapotáról, elszigeteltségéről szóló hírekben. Az azonban, hogy mit hisz erről az ukrán, és különösen az orosz fél, a szakértő szerint fontos. Sokan ugyanis belülről várják a változást, abban bíznak, hogy az oroszok nép nyomására az orosz vezetés egy része lép majd.
