Szeretettel Indiából: Kőrösi Csoma Sándor emléke az állandóság, a dráguló olaj a jelen
Szerzőnk hosszú utazást tett Delhiből Dardzsilingig és vissza, földön és levegőben. Közben felvillan a történelmi múlt, de nemcsak kulturális hagyományokról és az életből elkapott apró, fontos részletekről, hanem az ország mai gazdasági állapotáról is mesél.
Kétszáz éve annak, hogy 1822-ben Kőrösi Csoma megérkezett az indiai Lahore-ba két francia tiszt, Allard és Ventura társaságában, akik az ottani Maharádzsa Randzsit Szingh hadseregének vezetői lettek. Csoma ekkor még Belső-Ázsiába akart átjutni, de a tervet elhalasztotta, mert egy angol ügynök, Mr. Moorcroft meggyőzte, hogy a tibeti történelmi kéziratok sok mindent elárulhatnak a magyarok őstörténetéről.
A kétszázéves évfordulót nem ünnepelték, de a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ megemlékezést szervezett Csoma 1842. április 11-i halálának száznyolcvanadik évfordulójáról. Ezen az intézet igazgatóján, Erdő Mariannon kívül az újdelhi külképviseleten dolgozó hattagú Somogyi-Csizmazia család, és személyemben a magyartanár vett részt. A dardzsilingi sírnál az emlékbeszéd és a buddhista papok imája közben Áprily Lajos verse, A zarándok motoszkált a fejemben, „Én láttam őt, amikor útra ment és láttam a dardzsilingi szalmaágyon, nagy látomásos szemmel, hogy futott hazafelé”.