Az egészet úgy alakították ki, mint egy magánklinikát.
A praxisban öt orvos tizenöt-húsz fős szakszemélyzettel dolgozik együtt. Van recepció, a szobák a központi váróból nyílnak. Az egyikben rendel a prevenciós vagy a krónikus betegekkel foglalkozó nővér, a másikban a háziorvos. Hatékonyabban osztják el a munkát, és több beteget tudnak ellátni, 100-ból átlagosan 1-2 pácienst küldenek tovább, az orvos pedig valóban csak orvosi munkát végez" – mesélte angliai háziorvosi tapasztalatairól Rékassy Balázs orvos, egészségügyi közgazdász, aki Karácsony Gergely főpolgármester egyik tanácsadója is.
Valahol a magyar rendszert is ilyennek álmodhatták meg a praxisközösségek kitalálásakor, csakhogy ettől még nagyon messze vagyunk.
A háziorvosnak olyan adminisztrációt is el kell végeznie, amit az asszisztense vagy egy diplomás ápoló is meg tudna oldani, a rosszul elosztott helyiségek gátat szabnak a színvonalemelésnek (például nem tudnak plusz asszisztenst fölvenni, aki fogadná a telefonokat, mert nincs hova leültetni), és kis túlzással beutaló- vagy receptfelíró funkciót látnak el.
Holott Rékassy szerint "az esetek 80 százaléka simán kezelhető lenne egy jól szervezett csoportpraxis vagy praxisközösség szintjén".