Értelmezés és újraköltés: Frida Kahlo rendhagyó naplója rendhagyó fordításban

„1954. február 11. Levágták a lábam 6 hónapja. Sok évszázadnyi kín volt, néha majd beleőrültem. Még mindig úgy érzem: megölöm magam. Csak Diego miatt nem teszem, azzal áltatom magam, hogy szüksége lesz rám. Ő mondta, úgyhogy hiszek neki. De soha életemben nem szenvedtem ennyit. Most még kivárok.” Ez az egyik utolsó bejegyzés Frida Kahlo naplójából.

A feljegyzések, amelyeket a mexikói művész élete utolsó tíz évében, 1944-től 1954-ig vezetett, a POKET zsebkönyvek sorozatban olvashatók először magyarul. Miután Kahlo meghalt, személyes tárgyait a férje, Diego Rivera képzőművész elzárta mexikói otthonuk fürdőszobai szekrényébe.

A napló is ott lapult évtizedeken át.

A felfedezése után néhány oldalt kiállítottak belőle, de teljes egészében csak 1995-ben adták ki. Bestseller lett, nem kis részben azért, mert akkoriban kezdett a Kahlo iránti rajongás világméreteket ölteni. Kahlónak azonban sosem állt szándékában kiadni a naplóját.

Pedig Kahlo művészete és magánélete mindig is összeforrt.