Nidzara Ahmetasevic: A srebrenicai nők nem alkusznak

“A méltányos társadalomban a fennálló intézmények nem alázzák meg az állampolgárokat, és az állampolgárok sem alázzák meg egymást. A srebrenicai anyák pontosan ezért harcolnak. A méltányos társadalomért.“

Hajra Ćatić srebrenicai aktivista hosszan viselt betegség után, 2021. november 8-án hunyt el. Testét néhány nappal később szülőfalujában temették el, a Srebrenicához közeli Potocari emlékmű mellett. Hajra bízott abban, hogy addignem hal meg, amíg el nem temeti a fiát. Nino 1995 júliusában tűnt el. Azóta sincs nyoma, ma pedig már az anyja sem él.

Három évtizeden át reménykedett abban Hajra, hogy azzal fogják hívni a Boszniai és Hercegovinai eltűnt személyek intézetéből, azonosították Nino Catic földi maradványait. A Ratko Mladic és Radovan Karadzic háborús bűnösök által levezénylett srebrenicai genocídium áldozatainak holtteste ritkán bukkan fel teljes egészében. A legtöbb embert kivégezték, a holttesteket a környéken szétszórt tömegsírokba dobálták, majd többször újra kiásták azokat, tovább szállították, újra és újra elásták abban bízva, hogy sikerül eltüntetni a bűncselekmények nyomait. Azokat, akiknek a földi maradványait megtalálták és azonosították a Potocari emlékműnél helyezték örök nyugalomra. Ma 6652 embert nyugszik itt.

Akárhányszor találkoztunk Hajrával az elmúlt évek során, mindig elmondta: a háború vége óta minden éjjel arra riad fel, vajon merre lehet Nino holtteste. Nappal a telefonértesítést várta. Volt, hogy ez erdőket járta, a meggyilkolt emberek nyomait kutatta abban a reményben, hogy Nino maradványaira bukkan.

Két nappal Hajra halála után, november 11-én, tucatnyi srebrenicai aktivistanő gyűlt össze Tuzla főterén. Húsz éve, minden hónap 11-én megjelentek itt, hogy 1995. július 11-re emlékeztessenek: ekkor foglalták el a szerbek Srebrenicát, és ekkor kezdődött az öldöklés. Fél órán át eltűnt családtagjaik fotóival a kezükben kapaszkodtak itt össze az emlékezők. Hajra majdnem minden hónapban velük volt. Az utolsó november 11-én Hajrát is búcsúztatták a társai, ígéretet tettek, hogy tovább harcolnak szeretteikért.

Etnikai gyűlölet, bombázás, ostrom, népirtás - Jugoszlávia végnapjai, ahogy a szemtanú látta

Konvojban hazatérő magyar diplomaták, a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg katonáinak fiai, akik együtt vadásznak bosnyákokra és Hajna Catic, aki Srebrenicában lemészárolt férjét és fiát siratja, egyebek mellett ezek a hvg360 munkatársának emlékei. A délszláv háború borzalmai ma is kísértenek.