Etnikai gyűlölet, bombázás, ostrom, népirtás – Jugoszlávia végnapjai, ahogy a szemtanú látta
3 perc
2021.07.27. 17:10
Konvojban hazatérő magyar diplomaták, a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg katonáinak fiai, akik együtt vadásznak bosnyákokra és Hajna Catic, aki Srebrenicában lemészárolt férjét és fiát siratja, egyebek mellett ezek a hvg360 munkatársának emlékei. A délszláv háború borzalmai ma is kísértenek.
KOSZOVÓ – A mocskos horvát
A délszláv háborúk éveiben a Boszniából és Horvátországból elmenekült szerbek jó részét Belgrád az albán többségű Koszovóban helyezte el, részben azért, hogy legalább egy kicsit javítson az etnikai arányokon: a szerb kultúra és egyház bölcsőjének számító, majd 2008-tól független Koszovót már akkor több mint 90 százalékban albánok lakták. Annyi szerb érkezett, hogy jó részüket ideiglenes táborokban helyezték el. Az egyikbe a Belgrádban akkreditált külföldi tudósítókat is beengedték. Ebben a minőségemben megszólítottam a gyerekeivel Nyugat-Boszniából menekült, negyvenes éveiben járó asszonyt. A beszélgetésünk egészen addig normális mederben zajlott, mígnem rákérdeztem, hol a férje.
„Az a mocskos horvát elment harcolni a szerbek ellen
– hangzott a válasz. Azóta már tudni, hogy családok ezrei estek szét az éveken át szított etnikai gyűlölet miatt: ezernyi férj és apa lett mocskos horvát, mocskos szerb, mocskos bosnyák vagy éppen mocskos albán.