Az európaiaknak az lett volna a dolguk, hogy féken tartsák az orosz revizionizmust, és ez nem sikerült nekik.
Pedig ma már világos, hogy Putyin az európai rend felborítására törekszik. Moszkvának már a Szovjetunió felbomlása óta ez volt a célja.
Ebből indul ki Herfried Münkler német történész és háborúkutató, és emiatt fejti ki tudományos alapossággal, milyen lehetőségek álltak volna a Nyugat előtt, és miért nem élt velük. A revizionizmus (lásd a magyarázatot a keretben) nem újdonság Európában. Münkler a hamburgi Die Zeit hetilapban felidézi, hogy a poroszoktól elszenvedett 1871-es vereség után Franciaország is erre az útra lépett, mert vissza akarta szerezni Elzász-Lotaringiát. A vesztes Németország az első világháború után a békeszerződések revíziójára törekedett. És – bár Münkler nem említi – a magyar olvasó jól tudja, hogy Horthy idején a megcsonkított Magyarországon is ez volt a politika.
Az irredentizmus a 19. században, Olaszországban született, és elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchiától követelt területeket, Magyarországon ezt persze nem vették jó néven. Az I. világháború és Trianon után Magyarország lett irredenta, következő évtizedeit az a törekvés határozta meg, hogy elvesztett területeit visszaszerezze. Centenáriumi Trianon-sorozatunk 5., befejező része.
