Az én hetem: Parti Nagy Lajos a vezér seggéről és a királynő előtti főhajtásról is megemlékezik
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: őfelsége, tizennyolc, hatásvadászat, légikaland, oltásgikszer.
Őfelsége – Ő volt A királynő. 70 évig ült a trónon, e héten azonban meghalt II. Erzsébet.
Tizennyolc – A kormány döntött, az állami közintézményekben télen legfeljebb 18 fok lehet.
Hatásvadászat – Kissé zaklatottan alakult a határvadászok eskütétele. Eredetileg Szegedre tervezték, aztán Orbán sajtófőnöke szerint mégsem, a szegedi vezetők szerint mégis, végül Budapesten tartották meg.
Légikaland – Felbukkant egy magyar légitársaság, amelynek karmester végzettségű vezetője elmondta, miért gondolják, hogy a világválság közepette érdemes belevágni egy ilyen projektbe.
Oltásgikszer – Debrecenben már decemberben működnie kellene a magyar oltóanyaggyárnak. Hát, egyelőre nem tűnik úgy, hogy ez menni fog.
Könyveket pakoltam egy héten át, ilyenkor a létra határozza meg a tudatot, nincs több helyünk, net és net. A relatív felesleg többféleképp elrekkentődött, duplumok, véletlen lerakódások, vacakok. A kérdés, hogy ment-e általuk a világ elébb, ilyenkor föl se tehető a lakonikus válasz nélkül, tudniillik lófaszt. A hosszabb választ is belepte a por, tollsöprűk ültek rajta, szomorkás kakaduk. Múlt századi értelmiségiként nem kevés szégyenérzettel, hezitáló eltökéltséggel tettem mindezt, a könyvgerincek, okkal vagy ok nélkül szemrehánytak, alkudoztunk magammal.
Hogy mit tartok meg, mit nem, a sietősség éppúgy befolyásolta, mint a Gutenberggel való perlekedésem állása, mért nem lehetett rögtön a pendrive-ot és a winchestert feltalálni. Aztán az indulat lecsihadt, a polcok újrateltek, mintha hozzájuk sem nyúltam volna. Az ember kikel az ártatlan papírra, a könyvtárgyra, pedig az úgy tartozik hozzá, mint a csontozata, e rozoga hordozó, ami nélkül (sőt amely) nem tudnám magam elképzelni, illetve a teret, ahol élünk, ahol a könyv héj, burok, védelem, identitás, még akkor is, ha csak az ember nem ér rá olvasni.