Európai konvent: rögös az út az alapszerződések módosítása felé

Az uniós alapszerződések módosítása ennek az évnek a politikai terméke. Az EU jövőjével foglalkozó vitákat több tényező befolyásolja. Ide tartozik természetesen az orosz–ukrán háború, és az azt valamikor követő – Oroszország kiközösítésével járó – nyugati világrend, az egymás követő válságokat adandó válaszok, ezek hatékonysága, illetve az uniós bővítési folyamat, miközben cél az integráció elmélyítése is. És szintén ebbe az irányba hat, hogy a Konferencia Európa Jövőjéről eseménysorozat végén az európai polgárok 49 javaslatot (ezen belül 325 konkrét intézkedést) fogalmaztak meg, melyek közül jónéhány nem képzelhető el a jelenlegi szerződéses keretek között.

Ezzel kapcsolatban számos európai politikusban, közöttük tagállami vezetőkben fogalmazódott meg, hogy ehhez a változó világhoz kellene alkalmazkodniuk az uniós alapszerződéseknek, hiszen a Lisszaboni Szerződés már 2009 óta hatályos.

Még egy mellékszál: Emmanuel Macron májusban felvetette az Európai Politikai Közösség gondolatát, amely azóta szépen lassan a közbeszéd része lett. Az EPK egy, az EU-nál lazább szerveződés, amelynek része lehetnek azok az országok is, amelyek már nem az EU tagjai (vagyis Nagy-Britannia) és azok is, amelyek oda igyekeznek. Utóbbi kategória a hat nyugat-balkáni országon kívül Ukrajnát, Moldovát és Grúziát jelenti, de akár ide sorolhatjuk Törökországot is.