Tokió Vice – 5. rész: Bevezetés a japán alvilágba
8 perc
2022.09.17. 17:00
A Tokió Vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában című könyv nyomán készült HBO Max-sorozatból is ismerős lehet Jake Adelstein, a fiatal amerikai újságíró története. A szerző Japán egyik legnagyobb napilapjánál kap tudósítói állást. Munkája során az átlagemberek elől elzárt helyekre is eljut, és rádöbben, hogy az udvarias, modern és csillogó Tokió álarca mögött kegyetlen világ lappang. Egyre jobban belekeveredik ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jut, amelyek szerettei és a saját életét is veszélybe sodorják. Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. A HVG Könyvek által kiadott regény több részletét is közöljük sorozatunkban.
A jakuzák története bűnben és mocsokban fogant. A jakuzák manapság két fő csoportba sorolhatók: vannak a tekiják, akiknek elsősorban utcai árusítás és kisstílű bűnözés a profiljuk, és a bakutók, akik eredetileg szerencsejátékkal foglalkoztak, de tevékenységi körüket mára uzsorakölcsönnel, védelmi pénz szedésével, prostituáltak futtatásával és az általuk csődbe döntött cégek felvásárlásával bővítették. A jakuzáknak közel a fele koreai származású, sokan azoknak a leszármazottai, akiket a japán gyarmatosítás idején hurcoltak be kényszermunkásként. Szintén sokan tartoznak a dovához, az egykor érinthetetlen japán kaszthoz, akik állatok levágásával, bőrárucikkek készítésével és egyéb „tisztátalan” munkák elvégzésével foglalatoskodtak. Még ha a kasztrendszer a múlté is, a dovákkal szembeni rasszizmus a mai napig eleven.
Japánban 22 hivatalosan elismert jakuzacsoport működik. A három legnagyobb a Szumijosi-kai a maga 12 000 tagjával, az Ingava-kai 10 000 taggal és a legfontosabb, a Jamagucsi-gumi, amelynek 40 000 tagja és 100-nál több alcsoportja van. Minden csoport havi részesedést fizet a szervezet vezetőségének. A Jamagucsi-gumi vezetése konzervatív becslések szerint is havi 50 millió dollárt keres tagjai magántőkéjének forgatásával. A Jamagucsi-gumi eredetileg a kobei dokkmunkások érdekvédelmi szervezeteként jött létre, és a II. világháborút követő kaotikus körülmények között kezdett el terjeszkedni. A japán rendőrség becslése szerint az ország bűnszervezeteit, a Jamagucsi-gumit is beleértve 86 000 gengszter alkotja, ami sokszorosa számos egyéb, köztük az amerikai maffia létszámának.
A jakuza egyfajta családmodellt követ: az újoncok hűséget fogadnak az ojabun nevű apafigurának. A hűséget rituális szakéivás során fogadják meg, ezáltal születik meg a testvériség – akik bekerülnek a bandába, kigjósateikké, azaz testvérekké válnak. A szervezetek rendszerint piramisszerűen épülnek fel.
Napjaink jakuzái innovatív üzletemberek: célszerűbb pisztolyos nagyvállalkozóként, mint tetovált, kilencujjú, szamurájkarddal ugrabugráló bűnözőkként gondolni rájuk. Egy 2007-es rendőrségi jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a jakuza megfertőzte az őrző-védő szervezeteket, és jelen van több száz ismert japán cégben. „Ez a rákos daganat – így a jelentés – alááshatja a japán gazdaság alapjait.” A japán rendőrség 2008-ban egy „Összefoglaló a japán rendőrség rendszeréről” című, angol nyelvű dokumentumot osztogatott a külföldi zsaruknak, melyből kiderül, hogy „A jakuzacsoportok óriási fenyegetést jelentenek a lakossági és céges tranzakciókra egyaránt. A jakuza számos bűncselekményt követ el azáltal, hogy tőkét injektál legális üzleti vállalkozásokba, és úgy tesz, mintha a legális üzletben lenne érdekelt. Ezeket a csalásokat mind saját cégeken keresztül, mind más cégekkel való együttműködésben folytatják”.