Révész Sándor: Népszámlálás – csak amit muszáj!
Csak a dokumentált, szubjektív megítéléstől független információkat érdemes népszámlálás útján begyűjteni, semmi mást, írja szerzőnk. Bejelentett lakcím, név, születés helye, ideje, lakásméret, állampolgárság, iskolai végzettség, munkahely, anyakönyvezett családi állapot, ilyesmi.
Szombattól bő két hétig a népszámlálás urai vagyunk. Persze ebből az uraságból kimaradnak a digitálisan is, egyébként is legszegényebb polgártársaink, akik az internetből is kirekednek. De legalább mi, többiek.
Nem kell szembenéznünk hivatalos kiküldöttel. Nem kell tartanunk rosszalló pillantásoktól, ha nem válaszolunk arra, amire nem akarunk; sem attól, hogy akár suttyomban, akár a lakásunkból kilépve, elkötelezett buzgóságból bejegyeznek minket valaminek, aminek nem kívánunk bejegyezve lenni; sem attól, hogy esetleg olyan kérdezőbiztos esik be hozzánk, aki a titoktartási kötelezettségéhez gyengébben kötődik, mint a Kubatov-listázókhoz, akik számon óhajtják tartani, ki vallott vallásáról és nemzetiségéről helyesen, és ki nem.
A népszámlálás hivatalos honlapján ez olvasható: „Különösen fontos azonban, hogy az önkéntesen megválaszolható kérdésekre is választ adjanak, ugyanis a népszámlálás az egyetlen olyan adatforrás, amelyből lehetőség nyílik megismerni a hazai nemzetiségi és vallási viszonyokat, az egyes nemzetiségekhez, illetve felekezetekhez kötődők számának, társadalmi, területi jellemzőinek változásait.” Ez ordas hazugság. Pontosan ez az, amit önkéntesen megválaszolható kérdésekből nem lehet megtudni. Már csak azért sem, mert a válaszadás önkéntes. A nem válaszolók nemzetiségi és vallási viszonyairól nem tudunk meg semmit. Arról sem, hogy a válaszolók miért válaszolják azt, amit válaszolnak. Meggyőződésből, félelemből, opportunizmusból?
Népszámlálás 2022: Kiderül, mennyire magyar és mennyire keresztény Magyarország
Az október 1-jétől november 20-áig tartó népszámláláson fény derülhet arra is, mi minden miatt "fogy tovább a magyar".