Tóta W.: Hej, Rákóczi, Bercsényi, Márki-Zay!

Az évszázad botrányának egyik olvasata úgy szól, hogy amerikai pénzből kampányolt az ellenzék tavasszal, és ez példátlan hazaárulás. A másik meg úgy, hogy a híresen liberális amerikai magyarok dobtak össze három nap alatt hárommilliárd forintnyi mikroadományt, mert annyira elegük lett Orbán Viktorból.

Intézzük el előbb az utóbbit. Az egész országnak használna, ha nem mindenki érezné úgy, hogy a neki kedves oldal kedvéért a legabszurdabb hazugságokat is el kell hinni, sőt terjeszteni. Nyilvánvaló, hogy a pénz minimum nagy donoroktól származik, és egyáltalán nem kizárt, hogy az amerikai kormány valamelyik csikkzsebéből. Az a kérdés, hogy ez baj-e, úgy erkölcsileg, mint jogilag.

Jog szerint valószínűleg nem: a törvény a külföldi pártfinanszírozást tiltja, mint ahogy azt sem engedélyezi, hogy a Magyar Villamos Művek vagy a Szerencsejáték Zrt. támogasson pártokat. Ezért ezek – és számos más állami cég – a CÖF és más partizánszervezetek kasszájába fizet, aztán azok tolják a kormánypropagandát, nemcsak választás előtt, hanem állandóan.

Jelentős erődemonstrációt tart a hatalom, pedig csak azzal élt az ellenzék, amivel a CÖF

Újfajta "szabadságfinanszírozóvá" válna a Korányi Dávid vezette Action for Democracy, amelynek 3 milliárd forintos támogatását a titkosszolgálatok is vizsgálják. Bár az érintettek azt állítják, nem fordult elő tiltott pártfinanszírozás, igazán súlyos következménye annak sem lenne. De mit léphet ezek után a Fidesz, amely óriási belpolitikai botrányként tálalja a történteket?