„Képzeljük el, hogy valaki fel akar forralni egy fazék vizet” – hogyan érthető meg az év fúziós energiás bejelentése?

„Képzeljük el, hogy valaki fel akar forralni egy fazék vizet. Papíron mindenki ki tudja számolni, mennyi energia kell ahhoz, hogy a víz egy főzőlapon felforrjon. De az is köztudott, hogy végül nem pontosan ennyi áramért fogunk fizetni a szolgáltatónak, mert a folyamat több pontján is van energiaveszteség” – kezdi a magyarázatot szó szerint konyhanyelven Veres Gábor, a Budapesti Műegyetem Nukleáris Technikai Intézetének professzora, amikor a fúziós energiával kapcsolatos, december közepén bejelentett áttörésről kérdezzük. Az egyetemi tanár szerint az amerikai tudósok lényegében kiszámolták, hogy „a víz felforralásához” pontosan mennyi energia kell – azaz mennyi energiát pumpálnak a fúziós kapszulába –, és annyi történt, hogy beigazolódtak a számításaik: a folyamat végén valóban annyi energia szabadult fel, amennyivel kalkuláltak. „A kísérletük validálta az elvárásokat, a modellszámításokat. Az már egy másik kérdés, hogy végül az elméletileg szükséges energiának a sokszorosát kell kifizetni az áramszolgáltatónak, azaz összességében a sokszorosát kellett befektetni a folyamat végigfutásához” – árnyalja az eredményt. Hozzáteszi: nem kisebbíteni szeretné az amerikai tudósok érdemeit, csupán mérsékelni a hurráoptimizmust.